Idézetek a küzdésről
Áldozat nélkül nincs megvalósulás. (...) Ami az életünkben szép és nagyszerű, az mind önfeledt örömmel indult az útjára, olyasféle lelki élménnyel, mely érzéki szinten az ölelés testi kéjéhez hasonlatos - de csak komoly áldozattal és szenvedéssel tud "világra" jönni. (...) Áldozatot az ember mindig valakiért vagy valamiért hoz, amibe, vagy akibe "szerelmes"!
A szerelmen és a barátságon kívül az ember eddig még nemigen talált mást, amivel elviselhetővé tehető az élet, de adódnak helyzetek, melyekből csak egyedül képes kilábalni.
Ha valamit akarsz és megvágysz, létrejövetelének három állomása van: az első a megtermékenyítő gondolat, a második a befogadás alázata, a harmadik a megvalósításhoz szükséges hosszú és küzdelmes kihordási folyamat.
Volt néhány olyan jellemvonásom, amelyet nem helyeseltem, és időnként voltak olyan pillanataim is, amikor magamat sem kedveltem túlságosan. De minden napot elfogadtam olyannak, amilyen, és eddig mindent túléltem, amit az élet hozzám vágott.
Mindketten tudtuk, hogy új nehézségek bukkannak fel, de semmi szükség nem volt arra, hogy jövőbeli gondolatokat vitassunk meg. A gondok mindig a maguk idejében érkeznek.
Észrevettétek a hegeket, amiket magatok mögött hagytatok? Nem. Valószínűleg nem. Mert a legtöbb szabad szemmel nem látható.
Ha szenvedést, háborút, rettegést vagy valamilyen különleges, emberfeletti kitartást lát az ember, mindig újraértékeli az életét. (...) Mindent ki lehet bírni. És tényleg, egyszer minden elmúlik.
A problémák az élet becsomagolt ajándékai - az ajándék a fejlődésben rejlik, amelyen átmegyünk, ha "kicsomagoljuk" a problémát.
Mindannyiunknak szembe kell néznünk a magunk kihívásaival (...). Azt hiszem, minden attól függ, hogy vállaljuk-e őket.
Kétségbeesésünk, amikor elvesztünk egy szeretett lényt, gyakran titkolt ön-szeretetünkből fakad, meg gyávaságból, hogy most oly feladatokkal kell szembenézni, amelyet az ő távozása okozott. E fájdalom egy része jogos, a másik nem, és küzdeni is kell ellene, bármily természetes legyen.
Az elmúlt év eseményei sok mindenre megtanítottak magammal és a világgal kapcsolatban. Például hogy a szeretteinken ejtett sebeket sokszor könnyebb megejteni, mint begyógyítani. (...) A legfőbb tanulság azonban az, hogy lehetséges az, hogy két ember újra meg újra egymásba szeressen, még akkor is, ha hosszú időn keresztül legalább egyikük csalódott volt.
Az élet többletpoggyász nélkül is épp elég nehéz!
A kihívások nem arra valók, hogy győzz, hanem hogy megtudd, milyen ember vagy.
Amerre nézek, lelki sérülteket látok. Mindenki nyavalyog, mert eldobták, elhagyták, kifosztották. De mind újrakezdi. Megpróbálja ismét. Mert hihetetlen, hogy ezen a tetves bolygón ne lehessen legalább néha-néha boldognak lenni.
Azt hiszem, mindnyájunknak végig kell járnunk a nekünk kijelölt utat, még azoknak is, akiknek az elképzelhető legrosszabbat kell választaniuk.
Facebook
Pinterest