Idézetek a küzdésről
Tisztelni kell a gondokat, a fájdalmakat, az életnek azokat a területeit, ahol a dolgok nem mennek simán.
Az életben annak van előnye, aki már akkor hozzákezd a problémák megoldásához, amikor mások még csak beszélnek róla.
Életed során nem csupán egy hegyet, hanem egy egész hegyláncot kell megmásznod. Ez olyan, mint a színes karateövek. Hiába szerezted már meg az egyiket, de a feketéért még keményen meg kell küzdeni.
Mélyen legbelül tudta, hogy ez csak önámítás. Olyan volt, amilyen. Nem futhatott el a sorsa elől, hiába próbálta meg újra és újra. Számtalan csatát vívott már meg önmagával. És mindet elveszítette.
Folyton továbblépni és továbblépni a naivságom árán... de hová lépek, ha nem marad már több hely a föld hátán?
Az ember minden adományért megfizet egyszer. Talán azért teremti az Isten az embert először gyereknek, aki alig látszik ki a földből, mert tudja, hogy sokat kell esnie és a térdét felhorzsolnia, amíg rájön erre az egyszerű igazságra. Megfizetünk azért, amit elértünk: és csak az a miénk, amiért megfizetünk. És amit megszerzünk, az előbb vagy utóbb visszaüt ránk.
A könnyebb utat akarod választani, mert félsz. Félsz, mert ha elbuksz, akkor nem tudsz mást hibáztatni. De hadd mondjak valamit: az élet ijesztő, szokj hozzá! Nincsenek varázsos megoldások, minden tőlünk függ, úgyhogy állj talpra, menj és tegyél érte valamit! (...) Az értékes dolgokat sohasem könnyű megszerezni.
Tudod-e, hogy az emberlét két legnagyobb megpróbáltatása a testi szenvedés és a képzelet kínzókamrája?
A történelem kereke gyakorta fordul, és néha jót fordul és néha rosszat. Az marad meg rajta csupán, ki igazsággal jár s keményen markol.
A való világ (...) nem arról szól, hogy mindig győz az igazság. Ha győzni akarsz, kelj fel és harcolj! És tanulj meg végre csalni is.
Neked is akarnod kell, hogy a dolgok megváltozzanak. Csak akkor lesz jobb valami, ha te is akarod. És ha igazán akarod, akkor nem szabad feladnod!
Gyertyaláng-életem könnyű széltől megremeg, de amit lehet, megteszek, áldozattá így leszek!
Vannak a világon olyan emberek és más lények, akik folyamatosan azon munkálkodnak, hogy elpusztítsák azt, amit te és én jónak tartunk. Velük szemben állnak néhányan (...), akik nem riadnak vissza az ellenség hatalmas erejétől, és szembeszegülnek a pusztító szándékkal.
A mi Potter hősünk pedig igazi mai átlaggyerek, kicsit nyápic, kicsit szemüveges, kicsit lassú gondolkodású, aki ha sportolni akar, magától repülő seprűre száll, csak semmi fárasztó dolog, csak semmi megerőltető szenvedés. Milyen remek dolog, már nem az ifjúságnak kell szorgos munkával a hősre hasonlítani... hanem a hősnek reá!
Olykor a sors visszafordíthatatlanul megindul egy adott irányba, akárcsak a homokvihar. Te pedig lépést váltasz, hogy megszabadulj tőle, ám a forgószél követ, s amikor ismét irányt változtatsz, a szél is újra feltámad, vészjóslóan ide-oda csapong, egészen úgy, mint a halálmadár alkonyatkor. És hogy miért? Mert ez nem a messzi távolból idekeveredett "valami", aminek semmi köze sincs hozzád. Te magad vagy a homokvihar. Annyit még megtehetsz, hogy elszántan törtetsz benne előre, becsukott szemmel és szájjal, hogy a homok ne járjon át, hogy magad mögött hagyhasd az egészet. Ebben a viharban nincs nap és hold, tér és olykor meghatározott idő sem, csak a csontokat szétmorzsoló finom, fehér homok, amelyet égig kavar a szél.
Facebook
Pinterest