Idézetek a küzdésről
Ha egy férfi gyenge, azt azonnal kihasználják a többiek. Jobb, ha te vagy az erős. Ha nem is vagy az, akkor legalább legyél annyira okos, hogy szövetkezz egy erőssel. De tulajdonképpen mindig jobb, ha te vagy az erős. Mindig.
Sose add fel. Bármi történjék is, ne add fel. Erősítsd meg szíved. Országodban túl sok energiát fordítanak az ész fejlesztésére, ahelyett, hogy szívüket edzenék. Légy együtt érző, a barátaidon kívül mindenki mással is. Légy együtt érző, dolgozz lelked és egyben a világ békéjéért. Dolgozz a békéért, és hallgass rám: sose add fel. Nem számít, mi folyik körülötted, nem számít, mi történik. Sose add fel!
Időnként nem árt jó nagyokat esni! A bukás, ha másra nem is, de arra okvetlenül jó, hogy megtanuljuk a legkisebb sérüléssel járó földet érés és a leggyorsabb talpra állás technikáját.
Itt, most azonnal talpra állok, és többé nem hátrálok. Már tudom, miben hiszek itt belül, Ébren és életben vagyok.
Soha senki sem számít arra, hogy kirántják a lába alól a szőnyeget; az életünket megváltoztató események általában nem jelentik be önmagukat. Az ösztönök és az intuíciók segíthetnek, küldhetnek néhány figyelmeztető jelet, de még ezek sem tudnak felkészíteni arra, hogy gyökértelennek fogod érezni magad, amikor a sors a feje tetejére állítja a világodat. Ilyenkor düh, zavar, szomorúság és frusztráció keveredik össze az emberben - valahogy úgy, mint a fehér szemcsék a hógömb belsejében. Évekig eltart, hogy leülepedjen az érzelmi por, de te eközben sem állsz le, mindent elkövetsz annak érdekében, hogy keresztülláss a viharon.
Ne árts azoknak, akiknek könnyű ártani! Magadat tiszteled meg, ha olyan ellenfeleket választasz, akik vissza is tudnak ütni.
Valamilyen halvány esély a legreménytelenebb helyzetben is kínálkozik. Ha van erőd megragadni, egyszer csak azt tapasztalod, hogy hirtelen erős hátszél támogat. Merj elindulni! - Aki felszáll a vonatra, az már megtette az út nehezebbik részét.
Az élet meredek lejtő, amelynek egyik vége az égben van, a másik a semmiben. Az embernek roppant erőfeszítéseket kell tennie, hogy megálljon a lábán, amikor pedig ingadozni kezd, senki sem adhatja vissza többé az egyensúlyát.
Néha az embernek egyszerűen nincs választása... legalábbis ezt hisszük.
Az első pillanatban sem tűntünk álompárnak. Volt idő, amikor senki nem adott volna egy lyukas garast sem a házasságunkért. Ma már úgy gondolom, hogy éppen a köztünk lévő látszólagos különbség kényszerített bennünket arra, hogy megkeressük azt az erőt, amely a valóban jó kapcsolatokat működteti. Mostanra meggyőződésemmé vált, hogy az élet vezetett egymáshoz bennünket, és azért állított elénk végtelenül sok akadályt, mert azok áthidalása volt az életfeladatunk, és az, hogy megtanuljunk hinni.
A cél módfelett fontos, de ami igazán számít: az Út, amelyen odajutsz.
Amikor nagy csávában vagy, nem tehetsz mást, mint előrenézel, és teljes gőzzel haladsz előre.
Az utat járva rá kell jönnie, hogy nincsenek könnyű válaszok, és hogy a szenvedés magában hordozza a díjat. Hogy a szerelem, az a fajta, amelyik valóban számít, a díj megéri az árát, amelyet fizet érte.
Csak arra gondoltam, ha tényleg el akarod kerülni a hepehupákat az úton, nem biztos, hogy az a jó megoldás, ha valaki mást löksz az árokba, aztán hagyod ott elvérezni.
A szenvedések álló csillagok, Öröm és remények hulló csillagok.
Facebook
Pinterest