Idézetek a küzdésről
A sci-fi írók látják az elkerülhetetlent. És bár a problémák és katasztrófák lehetnek elkerülhetetlenek, a megoldások nem.
A legmagasabb és a legmélyebb pontok a fontosak. Minden más csak... köztes.
A szív csöndes szentélyébe fuss hát A világból, mely forrong vadul.
Ha nem követsz el hibákat, akkor nem dolgozol elég nehéz problémákon. Ez pedig öreg hiba.
Mihelyt vállalod, a kockázat már nem is olyan ijesztő.
Könnyebb egy embernek legyőzni a magában lévő fényt, mint a körülötte levő sötétséget.
A sors csapásainak gyakran az a sajátságuk, hogy - bármily tökéletesek vagy bármily hűvösek vagyunk is - napfényre hozzák a bensőnkből emberi természetünket, és kényszerítik, hogy felbukkanjon.
Semmi fáradalmat ne tarts haszontalannak!
Minden problémánál felsejlik a megoldás reménysugara; és a szilárd bizonyosság, hogy semmi sem biztos vagy megváltoztathatatlan.
Amit csinálunk, (...) nem az jellemez minket, hanem hogy miképp állunk talpra a bukásból.
Az emberekből általában nem az erő hiányzik, hanem az akarat.
Amikor már évek óta úgy kelsz föl, hogy minden áldott nap miden csatát meg kell nyerni, mindig be kell bizonyítani, hogy te vagy a legjobb... Nagyon elkezdtem félni, hogy mi van, ha nem én vagyok a legjobb. Nem akartam félni.
A némaság percei a legkegyetlenebbek. Így van ez a kihallgatáson, és így van ez a szerelemben. Temetésen szintén. Akár égi, akár földi idő van érvényben, a némaság perceit az ördög méri ki rozsdás-vasutas vekkerrel. Éveknek méri a percet, ezért lehet ilyenkor megöregedni.
Azt gondolom, ha az élet úgy kívánja, az árral szemben is lehet úszni.
Mindig alakulni s változtatni, odasimulni és áldozni valamit, mindig adni, amikor kapsz, mindig továbbadni, amit szereztél, így vagy úgy... Csak nem "biztonságban élni". Mindig várni vihart és a tűzvészt. S ha beköszönt a vihar és a tűzvész, nem csodálkozni és nem sopánkodni. Nyugodtan mondani: "itt van". S oltani és védekezni.
Facebook
Pinterest