Idézetek a küzdésről
Ne légy ma ez, holnap emez, s jövőre ismét mást szemezz. Érc légy, mely mindig egy marad, ne törmelék - dirib-darab.
Ami mindenkit sújt, azt könnyen elviseljük.
Eljön a pillanat, amikor az egész már nem játék, és akkor vagy teszel egy lépést előre, vagy hanyatt-homlok elmenekülsz. Elfuthatnék, de az az igazság, hogy tetszik a csatamező.
A fény harcosa olyan, mint a víz, és egyszerűen átfolyik az akadályokon, amelyekkel szembetalálja magát.
Ha elkötelezettjei vagyunk valakinek vagy valaminek, akkor feladni nem lehet alternatíva. Az elkötelezettség különbözteti meg a felszínes kapcsolatot a tartós kapcsolattól.
Minden új probléma magával hoz egy még nagyobb ajándékot, amely gazdagíthatja életünket.
A küzdelem nem más, mint a körülményekhez való alkalmazkodás.
Nem áshatod el a rossz dolgokat, és nem tehetsz úgy, mintha meg sem történtek volna. Szembe kell nézned velük, úgy kell legyőznöd őket. Akkor aztán eltemetheted őket.
A hősöket a legkülönbözőbb okok miatt tiszteljük. Van, akit a merészségéért. Van, akit a bátorságáért. Van, akit a jóságáért. De rajongásunk oka leginkább az, hogy szívünk mélyén mind arról álmodunk, hogy egyszer minket is megment valaki. Na persze, ha a sors nem hoz össze a megfelelő hőssel, kénytelenek vagyunk mi magunk megmenteni magunkat.
Barátaimmal azonban hadilábon állok. Sokat kotyognak vagy némán bámulnak a világba amit ismerni szeretnének s ha elindulnak felé sírva visszafordulnak mert az út feltöri lábukat.
Beletörődni, hogy ember nem tud segíteni. Nincs az a nő és nincs az a barát. Belenyugodni, hogy talán nem is kell segítség: ez a vergődés, ez a reménytelenség, ezek a pillanatnyi megoldások, ez az örök megoldatlansága mindennek, ami emberi, ez éppen a feltétele annak, hogy ember maradjál és emberi módon fejezd ki magad a világban.
Minden emelkedőért lejtő a jutalom.
A történetek nem érnek véget. Amíg csak élünk, folytatódnak. Az ember egyszerűen kénytelen folytatni a dolgait. Lapoznia kell, új fejezetet nyitni, megtudni, mi minden vár rá legközelebb, és őszintén remélni, hogy bármi is jön, nem lesz túl durva. Még ha odabent, a lelke mélyén tudja is, hogy nagy valószínűséggel az lesz.
Ha egyetlen célt követsz, mindennél fontosabb, hogy az útra figyelj. Mert az út tanít meg arra, hogyan érj célba. Ha odafigyelsz, minden lépéssel gazdagabb leszel. (...) Az úttól függ, hogy sikerül-e elérni céljainkat. Az út, amit választunk, és az, hogy hogyan járjuk. Azt kell keresni, amit mindennapjaink elfelednek.
Lényegében feleannyi gyötrelem sincs magában a szenvedésben, mint a szenvedések elleni rugódozásban.