Idézetek a küzdésről
Az igazi dicsőség térdre kényszerülni, és azután mégis felállni.
S ha addig élek is: inkább engem hagyj el, mint magad, Kedves!
Szőnyeggé szövöm idegszálaim. Nyugalom-sziklát ráhelyezek. Varázsigét suttog hús-szám... Repülj, repülj... Szőnyeg, hozzám!
Fejünk pihen a hűs párnákra esve, Belemosolygunk a sötétbe mi. Mily szép is az: aki elfárad este, Alhat, semmit se tud, az életet se! Aprócska törpék lesznek gondjai!
Olykor mindnyájunkat elfog a kétségbeesés, s ha legyőzzük, akkor jövünk rá, hogy milyen erősek is vagyunk valójában.
Ahhoz, hogy meglásd a tavaszt, ha tényleg látni akarod, előbb túl kell élned a telet.
Az élet teljes és egész volta egyensúlyt követel a boldogság és a szenvedés között. Mivel a szenvedés felettébb kényelmetlen, ezért az ember természetesen húzódozik attól, hogy tudomásul vegye, mennyi szorongásra és gondra teremtetett az ember. Ezért folyvást csitítgatjuk magunkat a javulás ígéretével vagy a minden bizonnyal beköszöntő boldogság reményével, nem gondolva arra, hogy a boldogság is meg van mérgezve, ha még nem ittuk ki a szenvedés poharát.
Színezd újra, színezd újra! Az életed, ha megfakulna, s ha az égbolt beborulna, ne menekülj, csak színezd újra!
A párna néma jósnő, és a dolgokra egyet aludni többet ér, mint álmatlanul hánykolódni miattuk.
Olyan gond nincs, amely ne hozna kezében ajándékokat neked. A gondokat azért keresed, mert szükséged van ajándékaikra.
Az ember majdnem mindent kihever, ezt hidd el.
Fel kell jutni a hegycsúcsra, még ha több darabban is.
A hibákat úgy kerülheted el, ha tapasztalatot szerzel. Tapasztalatot úgy szerzel, ha hibákat követsz el.
A szellemi fejlődés elősegítése érdekében tesszük próbára a problémamegoldás emberi képességét, mint ahogyan az iskolában is tudatosan megteremtett problémák megoldásával fejlődik a gyerekek elméje.
Az élet problémák láncolata. Megoldani akarjuk őket vagy sopánkodni felettük?
Facebook
Pinterest