Idézetek a képzeletről
Amikor fölbukkan valami a múltamból, valójában sohasem tudom, vajon igazában úgy történt-e, vagy csak most úgy képzelem, esetleg csupán kitalálom.
Ha mindenki szabadjára engedi a fantáziáját, abból csak valami katyvasz következhet.
Az elméd csodálatos játszótér lehet.
A gondolataim ki tudja, hol jártak éppen, talán több világnyi távolságban a valóságtól.
A legélénkebb képzelet sem vértezhet fel, ha már tudjuk az igazat.
A részecskék reagálnak a gondolatainkra... ami azt jelenti, hogy a gondolatainknak hatalmukban áll megváltoztatni a világot.
Nagyobb csodát nem tudok elképzelni, mint hogy a fehér papíron a fekete betűk megelevenednek. Megindul a fejében a képzeletmozi. Az olvasás a legfontosabb.
Annak, aki kocka akar lenni, jobban kell szeretnie a kitalált világokat az igazinál.
Azt hiszem, életemben nem voltam még magányos. Még az egyedüllétem is kellemes társaságban telik, hiszen ott vannak az álmaim, képzeletem szárnyalása és játékai. Időnként még vágyom is egy kis magányra, hogy átgondolhassam, ami történt, ízlelgethessem a dolgokat.
Könnyen összemosódik a határ a képzelet és a valóság között. Sőt nem is határvonal ez, hanem széles, szürke tartomány, elég nagy, hogy könnyen eltévedj benne. Amit elképzelsz, létezni kezd, életre kel.
Én állandóan azon merengek: mi lenne, ha - olyan utakat képzelek el, amiken még nem járt senki.
A fényképek között vannak valóságosak meg kitaláltak is, olyanok, amelyek csak valamelyikük képzeletében élnek, de Isten a tudója, hogy egyik-másik ilyen sohasem volt fénykép erősebb emléket hagy, mint néhány minden kétségen kívül valódi fotográfia.
Az emberek szeretnek szörnyeket és szörnyűségeket kitalálni, mert akkor ők maguk kevésbé tűnnek szörnyűnek.
Minden mesében van egy csepp igazság.
A lélek számára az az egyik legnagyobb teher, ha a valóság utoléri a képzeletet. Persze ugyanilyen teher lehet, ha meg se közelíti.
Facebook
Pinterest