Idézetek a képzeletről
Ha valami rosszat látsz, hunyd le a szemed, és gondold azt, hogy nincs is ott, és mire kinyitod, már nincs is ott.
Játszani könnyű. Játszani. A lelkünkből játszani úgy, hogy kirekesztjük mindazt, ami a valóság. Szerelmest játszani, emlékekből táplálkozva újraélni egy érzést.
Kedvemre van a magam-torzította világ.
Minden, amit el lehet képzelni, az valóságos.
Meglepő, hogy az emberek nem hiszik, hogy a tudományban a képzeletnek is van szerepe. Pedig ez a képzeletnek egy érdekes fajtája, amely különbözik a művészekétől. A nagy nehézség abban van, hogy meg kell kísérelni elképzelni valamit, amit sosem láttál, ami minden részletében konzisztens azzal, ami már eddig is látható volt, de különbözik attól, amit korábban gondoltak róla; továbbá pontosan körülírtnak kell lennie, és nem lehet csupán egy határozatlan terv. Ez valóban nehéz dolog.
A természet képzelőereje sokkal, de sokkal nagyobb, mint az emberé. Senki, akinek nem volt megfigyeléseken alapuló sejtése, nem képzelhetett el ilyen csodálatos dolgot, mint amilyen a természet.
Minden szavam színtiszta kitaláció, következésképp olyannyira valószínű, hogy számtalanszor előfordult már velem, hogy megírtam egy történetet, aztán pár hónap múlva viszontláttam a valóságban. Nincs ebben semmi különös, az egész csak gondolkodás kérdése: az ember elképzelte az időt, az évszakot, a divatot, és a lélektani pillanatot, aztán máris ki tudja kalkulálni, hogy a dolgok ilyen állása szerint X környezetben mely események fordulhatnak elő.
Nyisd ki bátran a képzeleted titkos ládáját. Az egyik bátorsága biztatást ad a másiknak is.
Vajon milyen érintése lenne a fénynek, ha meg lehetne fogni?
Józan esze mindenkinek lehet a világon, föltéve, hogy nincs fantáziája.
Mindenki azt hiszi, hogy saját képzeletének határai azonosak a világ határaival.
Ha nem tudod megismerni az igazságot, éld át a lehető legnagyszerűbb hazugságot, amit csak képes vagy kitalálni.
A képzelet táplálta meggyőződés sokszor gyötrőbb, mint a bizonyított tény, mert attól meg nem szabadul, abból ki nem gyógyul az ember.
Ha váratlanul idegen helyen és időben ébrednék fel, elképzelhető, hogy egy idegen ember lenne belőlem?
Valamennyien szoktunk képzelődni. Mindnyájan képesek vagyunk elhitetni magunkkal, hogy többet láttunk annál, mint ami a valóságban történt. Emberöltőnyi tengeren szerzett tapasztalat mondatja ezt velem, és jobban bízom a saját szememben, mint bármilyen fickó beszámolójában.
Facebook
Pinterest