Idézetek a képzeletről
A látás új fajtája abban áll, hogy ha figyelmesen nézel egy falat, amelyet mindenféle foltok tarkítanak, olyan dolgokat látsz meg, amik csak a te képzeletedben születnek meg.
Ne kösd le képzeleted szárnyait! Merj repülni, és merj örülni az agyadban megszülető minden bizarr, lángoló gondolatnak!
A franciák szerint igazi fantáziája annak van csak, aki látni tudja a valóságot. Ez a képesség ritka. Az emberek azt hiszik, a fantázia egyértelmű valamilyen soha nem létezett tünemény megálmodásával. De a soha nem létezett tüneményeknek nincs kezük, sem lábuk, olyanok, mint a griffek, s aminek nincs köze a valósághoz, az unalmas és gyermekes. Az igazi képzelőerő a valóságból építi fel az újat, a csodálatost, a meglepőt.
Egyszer megkérdeztem a mamámat, hogy miért fényesek a csillagok. Azt felelte, azok éjjeli lámpák, hogy az angyalok éjjel is lássanak a mennyben. De amikor papát kérdeztem, ő mindenféle gázokról kezdett beszélni. Én ebből összeraktam magamnak azt, hogy a vacsorától, amit a jóisten felszolgál a mennyben, szegény angyalkáknak éjjel a vécére kell szaladgálniuk.
Hogy bármi voltál légyen, annyi se kellett, hogy legyél: a hit gyönyöre maga építi, amit ostromol.
Káprázatom voltál csak, s mialatt szőttelek, el is eresztettelek: te akartad így, s így lett a neved, s ami lehettél volna valaha, így lett lassan mind Semmi és Soha.
A képzelet jó szolga, de rossz gazda!
Meggyőződésem, hogy minden félelmi reakcióban és pánikban is kulcsszerepet játszik a képzelet. Erre persze nem én jöttem rá, hanem sok ezer évvel ezelőtt egy Epiktétosz nevű filozófus, aki felismerte, hogy nem a dolgok gyötörnek meg minket, hanem a dolgokról alkotott képzeteink.
Más a képzelet, és más a képzelődés, ahogy más a beszéd, és más a fecsegés. A képzelődés az élet törvénye szerint működik, és az éhen maradt vágyakat köddel eteti; a képzelet a lét törvénye szerint működik, és amit megteremt, műalkotást, tettet, gondolatot: valódi és igaz.
A visszhang gyönyörű nimfa... A messzi hegyekben él, és onnét nevet a világra. (...) A haja, szeme sötét, de a karja és a nyaka fehér, mint a frissen hullott hó. A szépségét emberi szem sosem láthatja. A szarvasnál is sebesebben fut, és csupán incselkedő hangját halljuk a távolból. Éjszakánként is hallhatjuk hívó szavát, nevetését a csillagok alatt, de azt sosem engedi, hogy megpillantsuk. Ha a nyomába szegődsz, messzire szökik, és már a következő hegy mögül kacag rajtad.
Az ember annyi rémtettre képes, amekkora a fantáziája.
Jó dolog lemásolni, amit az ember lát, de sokkal jobb megjeleníteni azt, amit már nem lát, csak az emlékezetében. Ebben az átformálódásban együttműködik a képzelet és az emlékezet. Csak az jelenik meg, ami figyelmet keltett, vagyis, ami valóban lényeges.
Lehet a tenger Moraját hallani egy Esőcseppben is?
Mindenki csak önmagát tudja kiolvasni a könyvből. A saját szerelmét, a saját emlékét és a maga tapasztalatát. (...) Mert hiába olvasol valamit, azt még a saját képzeletedben is meg kell teremtened. A te valóságodban, amely más, mint az enyém vagy bárkié. Minden olvasás: újrateremtés.
Akiben egy kis képzelőerő van, mindenütt talál változtatni- és javítanivalót.
Facebook
Pinterest