Idézetek a képzeletről
Egy imádság elmondása nem pontosan ugyanaz, mint imádkozni. (...) De majd azt képzelem, hogy én vagyok a fák csúcsán játszadozó szél. És ha megunom a fákat, akkor majd elképzelem, hogy lágyan lesuhanok a páfrányokhoz, aztán (...) táncra perdítem a virágokat, onnan pedig átszáguldok a lucernáson, és felborzolom a Fénylő Vizek Tavát, hogy sok kis csillogó fodor borítsa! Ó, a szélnél mekkora tere nyílik a képzeletnek!
Mindig úgy képzeljük az örökkévalóságot, hogy az valami eszme, ésszel fel nem érhető, és óriási nagy, óriási!
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
A világon a legszomorúbb kifejezés az, hogy "lehetett volna".
Én is elfogadom, hogy kísérteteket csak a betegek látnak, de ez mindössze annyit bizonyít, hogy másnak, mint betegnek nem jelenhetnek meg, és nem azt, hogy kísértetek egyáltalában nincsenek.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
A világ színei kifakultak. Elképzeltem egy nagy töltőtollat, amint egyszerűen kiszippantja az ég kékjét, a fák zöldjét, a zebrán áthaladó férfi barna kalapjának színét, míg végül az élet filmje csak fekete-fehérben fut tovább.
Megvallom, hogy nekem az egyik legszebb képzelődéseim közül való, ha valamely szép leánykát valami szép könyvvel a kezében gondolok magamnak.
Minden kép belülről érkezik - a (kreatív) erő a nyugalomban rejlik.
Ki vagy, mi vagy te bennem, pára vagy fénylő mese-szellem, ki őrlöd szüntelen, eszed a testemet s a lelkemet?
Persze nem kis dolog rendkívüli események vagy jelenségek szemtanújának lenni. Az emlékek tárháza felejthetetlen eseményekkel bővül. Aztán mindehhez olyasmit is hozzá lehet csapni, ami igazából nem történt meg, de könnyen megeshetett volna. S végül az ember ezekben is hinni kezd.
A csillagok puhák és közeliek, akár a virágok. A dolgok lassan forgó hálóba font árnyékok. Fűszál, levél egy sincs magában, Eggyé olvadnak a szürkés homályban.
Nincs a tulajdonunkban, amit létrehozunk - sőt, mi vagyunk az ő tulajdonában.
Van egy sötét pontja: nem tudja beleélni magát a képzelet alkotásaiba. A legtöbb vállalkozó szellemű üzletember így van ezzel. Úgy látszik, ez a hiányosság együtt jár a fokozott éleselméjűséggel; olyan ez, mint a vakok rendkívül kifinomult hallása.
Az emlékezet nem veszíthet: olyasmit talál, ami nincs.
Ne kergess álmot, mert azzal nem oldod meg a helyzetedet, csak keserűséget élesztgetsz szívedben, mert elfog a türelmetlenség. (...) A fantáziálás: menekülés a valóság elől.
A képzeletnek angyal- és villámröpte van: átszel tengereket, melyeken majdnem hajótörést szenvedtünk, sötét mélységeket, ábrándjaink elnyelőit, s örvényeket, melyekbe boldogságunk fulladt bele.
Facebook
Pinterest