Idézetek a képzeletről
Azt hiszem, az emberek addig érnek valamit, amíg gyerekek képesek maradni. És mi a gyerek? Kicsi ember, aki még élvezetét leli a játékban. Én már csak unatkozni tudok játék közben is. Kiveszett belőlem a gyermek egészen. Elpárolgott a képzelgés adománya, amely talán egyedül képes tetszetőssé festeni a dolgokat, az eseményeket. Nincs erőm hozzá, hogy legalább a képzeletem szülte erényekkel ruházzak fel embereket, vagy legalább csak a magam cselekedeteibe magyarázzak bele némi magasabbrendű szépséget...
A képzelet az emberi elme műhelye, ahol régi eszmékből új kombinációk és új tervek születnek.
Az ember már csak ilyen: a tankönyvek tartalma csupán a záróvizsgák letételéig él az emlékezetében. (...) A számok, dátumok és ilyen-olyan államférfiak, politikusok neve nem marad meg a fejében tovább, mint a fapálcikával írott szavak a futóhomokban. Eltűnik nyomtalanul. Csodával határos módon csak az marad meg, ami végiggondolásra, átélésre ösztönözve képes megragadni az emberi képzeletet, s gyorsabb dobogásra késztetni a szívet. Egy nagy hősnek és szerelmének megragadó története egész civilizációkat képes túlélni, vírusként települ be az emberi agyba, és apáról fiúra öröklődik nemzedékek százain át.
A képzelet nem velünk született adottság. A tanárainknak, a szüleinknek kell kifejleszteniük bennünk.
Egykoron nagyon fontos volt a képzelet, mert ez jelentette a szórakozás első számú forrását.
Azok, akikbe beépítettek képzeletáramköröket, ránéznek egy emberi arcra, és történeteket látnak benne; mindenki más számára egy arc csak egy arc.
Nem élhetjük le egész életünket a saját fantáziánk csúcsain.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
Az emberek azt akarják olvasni, amit szívesen elképzelnek, és nem szeretik, ha a valóság ellentmond ennek.
Gondolataimmal előidézhetem, hogy testileg szenvedélyesen megkívánj, és az enyém légy.
A fantázia csapongása olyan, mint a lepke... mielőtt rabul ejthetnéd, tovaszáll.
A képzelet az élet későbbi csodáinak előzetese.
- Nincs értelme (...), a lehetetlent nem hiheti el az ember! - Szerintem nincs elég gyakorlatod (...). Én a te korodban naponta fél órán át csak ezt gyakoroltam. Volt úgy, hogy már reggeli előtt hat lehetetlen dolgot elhittem.
A gyermek élete roppant gazdag, az egész világ benne rejlik, ám a külvilág számára mindez nem látható.
A képzelet a valóság elemeiből építkezik. Csak létező dolgokat bírunk kitalálni.
Légy a két látó szeme az én távolba látó lelkemnek, és úgy írd le, amit láttál: a tengert, a földeket, a népeket, hogy olvasván, behunyt szemmel úgy lássam ezt a csodálatos, sokszínű világot, amint neked megadatott látni.
Feleolyan izgalmas sem lenne, ha mindent ismernénk, nem? Akkor nem maradna tere a képzeletnek.