Idézetek a képzeletről
Csak az keresi a misztikumot, aki menekül a valóságos problémák elől.
Néha szűknek érezzük a világot. Szerencsére van gondolatunk!
A fantáziáink és a vágyaink színesebbek, mint a szabályok. Vadabbak, mélyebbek, nyugodtabbak és gyöngédebbek.
Látni a valóságot sokkal meglepőbb és fantáziadúsabb vállalkozás, mint felhőkből építeni a valóság első fuvallatára szétomló álomvárakat.
A fantáziád minden esetben tökéletesebbé teszi a fiút/lányt, mint amilyen az valójában... és amikor kiderül, hogy nem olyan, mint amilyennek elképzelted, akkor pedig tökéletlenebbé teszi, mint amilyen valójában.
A fantázia nélküli lélek olyan, mint egy csillagvizsgáló távcső nélkül.
Azért nem tudok aludni (...), mert a nappalaim annyira teli vannak álmokkal, hogy éjszakára már nem marad több hely a számukra.
Isten mindig azzal büntet minket, amit nem tudunk elképzelni.
A forrás elragadóbb volna hát a folyónál, a vágy elbűvölőbb volna a gyönyörnél, s amit remélünk, vonzóbb mindannál, amit birtokolunk?
A szürkületet lassan felváltja a napfény, és ezzel együtt mintha én is megvilágosodnék: hiába a képzelet világa, hiába a legszínesebb víziók, csupán egyetlen világ, s benne egyetlen élet létezik. A többi csak fantomkép, bármennyire és élethűnek tűnik és bármennyire is próbálunk meg ragaszkodni hozzá.
Éjjelente, amikor leoltjuk a lámpákat és lefekszem, még mindig meg kell bizonyosodnom arról, hogy a lábam a takaró alatt van-e. Már nem vagyok gyerek, de… nem tudok úgy elaludni, hogy a lábam kilóg a takaró alól. Mert ha egyszer egy hideg kéz kinyúlna az ágy alól és megragadná a bokámat, felsikoltanék. Igen, olyat sikítanék, hogy még a holtak is felébrednének. Ilyesmi természetesen nem történik, ezt mindannyian tudjuk. (…) Az ágyam alatt rejtőző lény, aki arra vár, hogy elkapja a bokámat, az sem valóságos. Jól tudom ezt, és azt is, hogy ha elég óvatos vagyok, és a takaró alatt tartom a lábam, sosem lesz képes megfogni a bokámat.
Néha vannak olyan gondolataink, amiket saját magunk sem értünk. Gondolatok, amik még csak nem is igazak, nem is tükrözik igazán az érzéseinket, de a fejünkben kavarognak, mert érdekes rájuk gondolni.
Mindig sokkal jobb könyv van az ember agyában, mint amit végül sikerül papírra vetnie.
A hazugság-áradatból az egyetlen kivezető út éppen az, amely leghazugabbnak látszik: a képzelet.
A szűkagyúság megöli a képzeletet. Egyoldalú tézisek, üres frázisok, lopott ideálok, merev rendszerek. Én ezektől félek. Rettegek tőlük és gyűlölöm őket. Természetesen nagyon fontos az, hogy mi a helyes és mi nem az. A hibákat, tévedéseket felül kell bírálni, és még korrigálni lehet őket. Ha van bátorságunk beismerni a tévedést, változtathatunk a dolgokon. De a képzelőerő hiányából fakadó értetlenség és könyörtelenség olyan, mint az élősködő féreg. A gazdát is átváltoztatja, maga is változik, hogy terjeszkedhessen. Erre nincs mentség.
Facebook
Pinterest