Idézetek a képzeletről
Az óvoda látogatója gyakran találkozik apró hercegnőkkel és overallos szuperhősökkel, akik nem létező teával kínálják őt saját udvartartásuk etikettje szerint, vagy nem létező szörnyek veszélyére figyelmeztetik. Figyelemre méltó tény, hogy e képzelt világokban a részletek nagyon is valósághű logikával állnak össze.
A sötétben bármit el tudunk képzelni, de általában csak a fantomjainkat képzeljük el.
Gyönyörű, nem igaz? Persze, csak úgy ismerheted meg, ha hagyod, hogy beléd szúrjon. Ilyen a szép gondolatok természete.
Donald említette, hogy mindaz, amit leír, megtörténik vele. Regénybeli figurái a lelkében kelnek ki, belőle táplálkoznak, használják agyát, szerveit - és viszont. Egymásnak adják életerejüket, gondolataikat, szenvedélyüket. Azonosulnak és felcserélődnek vele. A szörny-pszichéjűek - természetüknél fogva - különös előszeretettel tapadnak belé. Félő, hogy egyszer valamelyikük nem foszlik el, hanem benne rekedve kisajátítja testét. Egyképpen védekezhet e szövődmény ellen: mihelyt a sötét lelkivilágú figura betöltötte szerepét, ő "végeztem veled!" kiáltással eltaszítja azt. A többiek elmennek maguktól, akár a felserdült gyerekek. Létük önállósul, tőle függetlenül élnek tovább.
Hold, ki magad vagy a Változás: Varázstükörben Tükörvarázs: - máskor meg ugyan mi több, mi más, kihűlt tükörtojás...?!
Még amikor álmodozunk vagy töprengünk, akkor sem szakadunk el teljesen a külvilágtól, hisz a külvilág újra és újra eltereli a figyelmünket, illetve eszközül szolgál ahhoz, hogy fel tudjuk venni újra a fonalat.
Amikor az agy a vizuális ingerek szinte teljes megszűnése folytán szokatlan helyzetbe kerül, úgy mutatja meg a maga természetes erejét, hogy saját eszközeivel - a fantázia, az emlékek és a kettő kombinációja révén - képeket teremt, és azokat kínálja megtekintésre.
Az illúzió szerves része a valóságnak, oly szorosan hozzátartozik, mint az okozat az okhoz.
Sosem hagyok fel annak a latolgatásával, hogy merre lehetsz - hogy újra feltámadsz-e egy másik világban, vagy már meg is tetted, hogy békében és szeretetben élsz-e valahol egy távoli országban, melyet én sosem keresek fel. De egy dologban biztos vagyok: biztosan tudom, hogy ha visszatértél, az első dolog, amit tettél, hogy arcodat a nap felé fordítottad. Mert ha valamit megtanulhattál, elveszett kisbabám, az az, hogy ezen a világon egyikünknek sem adatott eltékozolható idő.
A képzelődés oly játékot űz, Hogy ha örömre gyullad a kebel, Megtestesíti ez öröm okát; Vagy képzeletben, éjjel megijedve, Mily könnyen lesz egy-egy bokorbul medve?
Gondolj egy álomra, ami a jövőben sosem fejeződik be! Gondolj egy kívánságra, amit senkinek se mondhatsz el! Tégy egy térképet a szívedbe, egyet, amit sosem feledsz, és tartsd a fény felé!
A gonosz gondolatok kérlelhetetlenek, és tetté akarnak válni.
Pihentessük meg a szemünket a leghétköznapibb természeti jelenségen, s az is tápot ad a csapongó képzeletnek.
A gondolataidnak is megvan az útja, amit nem a lábaddal jársz, hanem a szíveddel és agyaddal.
A fantázia és a csoda távoli mentsvár azoknak, akik félnek a valóságtól.
Facebook
Pinterest