Youn In-Wan
1976. július 27. — koreai képregényíró
Ahol egy parancsnok feláldozható bábukat lát a sakktáblán, ott a katona szorult helyzetben lévő bajtársakat.
Lehetsz bármilyen erős, ha egy aljas ellenfél megtéveszt és hátba szúr.
Az útját tévesztett szerelem nem szerelem.
Ha a lélek olyan világban élhet, amilyenre vágyik, akkor nincs szüksége a valóságra.
Ha a fény elől folyton a sötétségbe menekülsz, soha nem jön el számodra a hajnal.
A fantázia és a csoda távoli mentsvár azoknak, akik félnek a valóságtól.
Akik tétlenül várják a csodát, azok nem érdemesek arra.
Az utat mindig magadnak kell kitaposnod.
Minden földi élet gyökere egy és ugyanaz. Ez pedig nem más, mint a szülő.
Az ember nem magányos lény. Nem képes pusztán magában helytállni. Vannak pillanatok, amikor a gyengeség egyáltalán nem szégyellni való.
A világban kibogozhatatlanul keveredik a hazugság és a valóság. Mint egy spirál, ami a nyers káosz köré csavarodik. De ha nem csüggedsz, egy napon biztosan megértheted majd a természetét, mert ez a spirál lényege. A rendszeresség.
Ha tudni akarod az igazságot, és saját magad akarsz a csoda mögé nézni, akkor előbb ki kell nyitnod a szemed.
Ha valakit szeretsz, olyannak látod, akár egy angyalt. A mosolya bearanyozza a napod. Ez az érzés semmihez se fogható.
Az emberek arra vágynak leginkább, hogy tiszta szívvel tudjanak az égre nézni.
Facebook
Pinterest