Idézetek a képzeletről
Az embert a szimbólumok - elsősorban a szavak - használata röpíti el a múltba, a jövőbe vagy a képzelet birodalmába.
Milyen furcsa, hogy mi, emberek, ilyenek vagyunk. Amint hallunk egy történetet, máris behelyettesítjük a szereplőket, és magunkat is elhelyezzük a mesében. És az is milyen furcsa, hogy mások is, más korokban, más városokban éppúgy éreztek és éreznek, mint mi. Pedig mikor az ember szerelmes, azt hiszi, csakis vele történhet ilyen csoda, azt hiszi, más lelkében még sosem játszódott le ez a nagy boldogság és nagy szenvedés. (...) A szerelem túlságosan összetett, fantasztikus és megmagyarázhatatlan érzés ahhoz, hogy beszélni lehessen róla. De benne él az ember minden mozdulatában.
Ég, ha lehetnék, fényemmel fonnám magamhoz csillagod. Csillag, ha lehetnék, fényed ölelném az örökkévalóig.
Soha senkinek se engedd, Hogy megnyirbálja Arany álmaid ezüst szárnyait.
Rémálmaimban szenvedélyem megfagyott hullámainak jégbörtönébe zárva látom Jadvigát. Mely fagyot viszont ő maga bocsátotta miránk. Közönye s lehangoltsága végtelen esői – avagy a szívéből való kivettetés fagykorszaka?, mindegy.
Amikor az erdőn jársz, és rábukkansz valahol egy forrásra, ülj le melléje csöndesen és figyelj. Nagyon csöndes légy, és akkor hallani fogod a zöld ruhás tündérke hangját a surranó vízből. Ha pedig jó füled van, és érted az erdő nyelvét, akkor meghallhatod azokat a csodaszép meséket, amiket a forrás, a csermely, a patak tündére elmond ilyenkor a fáknak.
Ha a csend beszélni tudna, Hol nevetne, hol meg sírna, Fekete is fehér volna talán. Víziók és vallomások, Érzések és hazugságok, Érzések és kívánságok Megtörnének, széttörnének Tükörfalán a beszédnek.
Felébredéskor az álmok gyakran csodálatosan valódinak hatnak. Az ember meg van győződve arról, hogy a dolgok valóban megtörténtek.
Nevezzünk egyszerűen ábrándnak minden olyan magasztos eszmét, amit nem értünk.
Sötétben tudniillik megváltoznak a dolgok, (...) - kiváltképp ha az ember egyedül van. Ilyenkor a képzeletet fogva tartó ketrecről lehullik a zár, és senki sem tudhatja, mi tör ki a rácsok közül.
Ha a kívánságok paripák lennének, mi mindannyian lovagolnánk.
"Eltékozolt idő" - ezt mondtad, "eltékozolt", és egy szót kerestél mindhiába. Egyetlen szót, egy kimondhatót, amelyet nem ismerhetnek a halottak, amíg élőnek hívják őket. Az álom örökös jelenideje volt. Kezdet nélküli és befejezés nélküli képsor, hierarchia és összefüggések híján, mintha egy művészfilmnek lettünk volna elfelejtett szereplői. A teremtés éppen szünetelt. Nem érkezett még el, aki nevet adjon neki.
Szerencse, hogy a valóság és a képzelet határán nincs útlevélellenőrzés, sem vámvizsgálat, de (...) senki sem lépheti át büntetlenül a valóság és a képzelet határát.
A gondolatok vámmentesek. Sajnos, az ostoba gondolatok is.
Ha az ember szerencsés, egyetlen fantáziaképe milliónyi valóságot képes átformálni.
Facebook
Pinterest