Idézetek a képzeletről
Én csak félig álmodva élem a világot. Egyik szememmel a hazug, édes álomképek káprázatába bámulok, a másik szemem mindig a valóságot figyeli.
A gondolat soha nincs végiggondolva. Csak forog maga körül. A kígyó a saját farkába harap, akár a végtelenség azték szimbóluma.
Álmos vagyok és mégsem alhatom; Ébren vagyok és mégis álmodom.
A csomagolópapír ropogásától karácsonyi hangulat kerített hatalmába. Szinte éreztem a fenyőfa jellegzetes, szúrós illatát.
A jövőbe nézés többnyire fájdalmas élményt jelent. Jobb, ha az ember nem tudja, milyen sors vár barátaira és a szeretteire.
Nem lehet semmit sem kitalálni. Ha azt hiszed valamiről, hogy megtörtént, akkor az tényleg úgy is van.
Valamennyien képzelődünk, aztán leéljük az életünket úgy, hogy a terveink szépen hozzánk öregednek. És az egészből csak annyi lesz, hogy a múltat szépítjük vele.
Az ember legnagyobb kincse a képzelőerő. Az teszi az embert képessé arra, hogy beleélje magát mások helyzetébe, együttérzővé és megértővé váljék. Ezért kellene fejleszteni a gyerekekben ezt a tulajdonságot.
Ha Isten, mint mondják, a maga képére teremtette az embert, akkor bízvást állíthatjuk, hogy az ember saját képére alkotta a hegedűt, helyesebben a nő képére, mert a hegedű gyönyörű istennő.
Van, aki fél a sötéttől. Én nem. Odateszem az ágy mellé az ecsetet és a festékdobozt. Hajnalig kifestem vele az egész éjszakát.
Minden egyszerűbb volna, ha ugyanabból az anyagból lennénk, mint az álmaink.
Ha lehunyjuk a szemünket, akkor is létezik egy világ rajtunk, és az álmainkon kívül is.
Arra lennék kíváncsi, mi történik, ha visszajön az ember - meghalsz, aztán visszajössz, és elmondod mindenkinek, milyen. "Hé, figyi csak, meghaltam, de már elmúlt. A halál elég béna dolog. Szerintem senki se izgassa magát miatta."
Aki a titkok birodalmába menekül a valóság elől, az gyakran az álmok világában ragad!
A bolondok gondolatai az érzésnek az ész által meg nem nyesegetett vadvirágai.
Facebook
Pinterest