Idézetek a képzeletről
A képzelet arra való, hogy a meglepetésektől védjen.
A képzelet megvéd a csalódástól, a félelem az ijedségtől.
A valóság próbája, és nem a képzeleté, ha valakit, akiről sokat hallottál, végre megismerhetsz.
Állítólag csak képzelődünk. De én nem értem a csakot.
Az emberi elme olyan csodálatos kreativitással rendelkezik, hogy könnyen meggyőzhetjük saját magunkat is, hogy ez vagy az létezik.
A mi társasági énünk mások elméjének az alkotása. Még az oly egyszerű tény is, amit csak úgy nevezünk, hogy "meglátogatunk valakit, akit ismerünk", részben értelmünknek egy ténye. Annak a lénynek testi látszatát, akit magunk előtt látunk, mindig mi magunk töltjük meg róla alkotott fogalmainkkal s a róla való elképzelésünkben ezeké a fogalmaké a legnagyobb rész. Oly teljesen betöltik az arcot, oly pontosan tapadnak még az orr vonalához is, oly finoman árnyalják még a hangnak a zengését is, mintha ez sem volna más, csak egy átlátszó burok, - hogy ahányszor látjuk ezt az arcot s ahányszor halljuk ezt a hangot, mindig a mi fogalmainkat találjuk meg és hallgatjuk újra.
Tudod mikor szűnik meg mesének lenni a mese? Mikor elkezdenek hinni benne.
A szerény háztartás fényűző ábrándokat szült, a házastársi szerelem házasságtörő vágyakat. (...) Néha őt magát is meglepte, hogy micsoda vad elképzelések fordulnak meg a fejében; s csak tovább kellett mosolyogni, hallgatni a saját hangját, amint azt mondja, hogy boldog, és úgy viselkedni, hogy el is higgyék. És közben undorodott ettől a képmutatástól.
Van egy területe természetünknek (...), az ember mindenkori s eltulajdoníthatatlan birtoka. Igaz tény: képzeletünk még a rabságban is szabad marad.
A képzelet mindig félelmetesebb a valóságnál. Ez a lélektani hadviselés alapja.
A fantázia persze ki tud nyitni minden ajtót: megfordítja a zárban a kulcsot, és bebocsátja a rettegést.
Minden történetre ráfér a szépítés.
A hobbit - Váratlan utazás c. film
Ha annyi virágom volna, ahányszor eszembe jutottál... örökké a kertemben sétálhatnék.
Mindannyian művészek vagyunk. Van a valóság, és arra rávetítjük a képzeletünket.
Gondolataink olyanok, mint a kövek az úton. Nincs egyetlen olyan gondolatunk sem, amely ne vinne bennünket valahová. Ezért nem szabad konfliktusban hagyni a tudatunkat, ha az egészség és a béke felé igyekszünk.
Facebook
Pinterest