Idézetek a képzeletről
Baj mindig akkor van, ha a fejünkben élő képet akarjuk életre lehelni.
Az eszkimó eredetlegendák némelyike szerint a világ úgy keletkezett, hogy amikor az egész földet csak óceán borította, egy kacsa lebukott az aljára, és a csőrében egy darab földdel tért vissza, amit szétszórt a felszínen. Ebből lett a szárazföld. A kacsát épp ezért egy rakás eszkimó törzs tekinti totemállatnak.
A varázslat a valósággá vált vágy.
A tények gyakran túlszárnyalják a fantázia világát - merészebbek, furcsábbak, mulatságosabbak és vadabbak -, ezért nehezen lehet elkülöníteni egyiket a másiktól.
Gondolatban bárhova elmehet az ember.
Csak álmok vagyunk az istenek álmaiban, és álmaink csak álmok az álom felszínén. Itt születnek az istenek, az álmok tengerén.
Egyetlen állat sem veheti fel velünk a versenyt, és nem a lélek vagy a tudat, hanem a megfelelő képzelőerő hiányában. Az oroszlán jól fut, ugrik, harap és karmol. De nem tud bankot alapítani vagy pert indítani. Márpedig a 21. században egy bankár, aki tudja, hogy kell perelni, erősebb a szavannák legvadabb oroszlánjánál is.
A számtalan "mi lenne, ha..." kérdés az önkínzó gondolatok, s lélekrabló érzelmek szüntelen, idegtépő hemzsegése.
A képzelet egy fegyver. Az hal meg először, aki nem használja.
Egy emberek kreálta világ sohasem lehet olyan, mint a valóság. Mátrix, amiben mindig vannak hibák.
Az élénk képzelet néha átok tulajdonosának.
Ilyen az álmok természete: eleve furcsák, valószerűtlen érzést keltenek az emberben; miként is vennénk észre, amikor saját magukhoz képest különösen viselkednek?
El sem gondolná az ember, hogy a gondolatok mennyi léha irányban ágaznak ki, s milyen messziről levezethető csatornákon buggyan ki az első csöpp a szerelemből.
Bármit olvasunk, azt a képzeletünkben is meg kell teremtenünk magunknak, és az, amit megteremtettünk, teljesen más lesz, mint amit valaki más ugyanannak a könyvnek az olvasása során megteremt. Emiatt nevezik az olvasást újrateremtő, újraalkotó folyamatnak, mert bármely mű értelmezése a saját élettapasztalataink, emlékeink, sérelmeink, örömeink függvényében történik.
Az embereknek a valóságot és a képzeletet néha nehezebb különválasztaniuk, mint gondolnák.