Idézetek a képzeletről
Ez különbözteti meg a valóságot a fikciótól. A fikcióban nincs véletlen.
Az arany szerencse (...) az, amikor a szabad gondolat sajátos szárnyalása lehetővé teszi, hogy meglássam az élet szépségét.
A jövő nem egy hely, ahová tartunk: él már a jelenben is, a fejünkben, gondolatként. A jövőt mi hozzuk létre, de közben máris alakít bennünket. A jövő a jelenünket formáló fantáziavilág.
Ha a felhők fölé futok, fejemből a gondolatot akkor se a szél fújja ki, nekem kell kimozdítani.
A képzelőerőt semmilyen bűbáj nem tudja sem ellenőrizni, sem megsejteni. A világ kevés olyan erejéhez tartozik, ami egészen vad.
Csak mert nem láthatom, nem jelenti azt, hogy nem hihetem el.
Karácsonyi lidércnyomás c. film
A képzelet sokkal feljebb való, mint a valóság.
Még ha nem is ismerjük a szerelmet a maga valóságában, nem hazudok, ha azt mondom, hogy a szív tudja, milyen, méghozzá a képzelettel való szoros kapcsolatának köszönhetően. A képzelet a szerető legjobb barátja, legyen szó valós vagy képzelt szerelemről. A képzeletében az ember a saját életének szerzője lehet, míg a valóságban másnak is van beleszólása.
Nagyon lenyűgöző az univerzum mérete, velünk, és egy piciny, a Nap körül keringő részecskével, a Földdel együtt. (...) Az ember egy széles körben kibontakozó dráma későn érkezett szereplője; lehet, hogy a hátralévők csak építőállványként szolgálnak a teremtéséhez? És ismét itt vannak az atomok, amelyekből változatlan törvények szerint épül fel a mindenség. Ezt semmi és senki nem tudja elkerülni: a csillagok ugyanabból az anyagból állnak, és az állatok is ugyanabból az anyagból állnak, és ebben a bonyolultságban, szinte rejtelmesen jelenik meg az élet - mint maga az ember is. Az ember nélküli univerzumról való elmélkedés nagy kaland: elgondolkodni azon, hogy az milyen volna ember nélkül - amilyen valójában is volt, hosszú történetének nagy részében, és amilyen ma is, a helyek nagy többségében. És amikor végül eljutottunk eddig a tárgyilagos szemléletig, és kellően értékeljük az anyag titokzatosságát és méltóságát, akkor objektív szemléletünket fordítsuk az anyagnak tekintett emberre, hogy az életet a legnagyobb mélységű általános misztérium részének lássuk, ami egy ritkán leírt tapasztalat megértését jelenti. Ez azonban rendszerint nevetésben, megértésre való törekvés eredménytelenségének élvezetében végződik.
Bizonyos dolgok az életben pontosan olyanok, ahogy elképzeljük.
Minden pillanatban ott egy láthatatlan világ - erkélyek mögött, kívül az emlékezeten, ahová nem ér el az értelem.
Rendkívüli dolog, hogy egy szempillantás alatt mennyi minden villan fel az ember agyában. Nem kell kigondolni, minden magától jön.
Ez a lényege a festésnek. Olyannak képzelheti közben az ember a világot, amilyen szeretné, hogy legyen.
Amikor olvasol, a saját képeidet, a saját filmedet alkotod meg a fejedben.
A képzelet erős ló, jó messzire elviszi az embert.