Jenny Han

Mindig a csendesebb emberek a legérdekesebbek.

- Szerinted van különbség? Mármint aközött, hogy vele vagy, vagy az övé vagy? - Persze. Az egyikben benne rejlik a választás lehetősége, a másikban nem.

Életünkben ennek kellett történnie; haszontalan dolog azt kérdezgetni: mi lenne, ha. Erre senki sem tudja a választ.

Én állandóan azon merengek: mi lenne, ha - olyan utakat képzelek el, amiken még nem járt senki.

Bárcsak többször lettem volna szerelmes! Szerintem a középiskolában legalább kétszer legyen szerelmes az ember.

A leghihetetlenebb hazugságok azok, amikben rejlik némi igazság.

Nem hiszem, hogy a kapcsolatoknak csupán a testiségről kellene szólniuk. Más módon is ki tudod mutatni, ha valaki fontos neked.

Az életet nem kell annyira eltervezni. Csak sodródj az árral, és hagyd, hogy történjen!

Vajon miért olyan gyönyörűséges érzés odalopózni valaki mögé, és megijeszteni?

Néha jó érzés egyedül tudni valamit.

Honnan kellene tudnom, mi valódi, és mi nem az? Látszólag én vagyok az egyetlen, aki képtelen megkülönböztetni a kettőt.

Amikor az ember jár valakivel, akkor... vannak dolgok, amiket egyszerűen meg kell tennie. Rendben? Például azt, hogy a másik mellé ül egy iskolai kiránduláson. Ennyit igazán el lehet várni.

Hajnali három körül kitörlöm a telefonomból az üzeneteit. Még a fotóját is, a számát is. Úgy képzelem, hogy ha eléggé kitörlöm, akkor olyan lesz, mintha soha meg sem történt volna, és a szívem nem fájna ennyire.

A szerelem félelmetes - állandóan változik, és bármikor vége lehet. Ez a kockázat vele jár. És mégsem akarok félni többé. Bátor akarok lenni.

Aznap éjjel az ágyamban fekve azon gondolkoztam, hogy a nyári kalandok milyen gyorsan összejönnek, és aztán milyen gyorsan kipukkadnak.