Idézetek az irodalomról
Az írás és a szerkesztés klasszikus szabálya: amikor írsz, ne habozz belefoglalni valamit; amikor szerkesztesz, ne habozz kidobni.
Imádom a dialógust. Nincs a történetmondásnak annál erőteljesebb eszköze; de a szerző nem teheti meg, hogy egyszerűen kitalál valamilyen dialógust a szereplőknek.
Siker. A költő őrült pénzeket keresett nyomoráról írt verseivel.
Én úgy képzelem, hogy Shakespeare azért tartozik a vígjátéki alakjainak a boldog befejezésekkel, mert a tragédiáiban olyan kegyetlen. Például a Hamletben. Vagy a Rómeó és Júliában. Majdnem szadista.
A drámaírók nem azonosak a regényírókkal. Olyan műveket alkotnak, amelyeket előadni, értelmezni kell. Újraértelmezni korok szerint. Shakespeare lángeszét bizonyítja, hogy olyan szenzációs nyersanyagot hagyott ránk, amely valóban túléli az időt, kibírja a számtalan újraértelmezést, amelyeket hozzávágunk.
A Bibliából is tudható, hogy egy jó és igaz gondolat csak akkor marad meg igazán az emberiség emlékezetében, ha mesébe ágyazzuk. A tízparancsolat - azaz a Szent Könyv üzenete - tíz sorban elfér. A Biblia mintegy százezer sornyi szöveg. A szerzők tudták, mi az, hogy publicitás.
Egy jó cikk, interjú vagy novella átmossa íráskészségünket, kimossa belőle a hétköznapok stílushordalékát, mint az emberi szervezetből a mérget a tiszta víz.
Már a téma és stílusválasztás is olvasóválasztás.
A nagy műveltségnek és az intelligenciának nem szükségszerű következménye a jó írásbeli kifejezőkészség. (Amint egy íróembertől se várjunk minden esetben nagy bölcsességet, vagy magas IQ-t!)
Semmi sem szerez annyi gyönyörűséget a szerzőnek, mintha azt látja, hogy munkáit mások tiszteletteljesen idézik.
Egy szöveg akkor működik a legjobban, ha nem csak a szemnek szól, hanem a fülnek is. Azaz mindig gördülékenyebb, meggyőzőbb és szerethetőbb, ha beszédként is működik, nem csak leírva. Amikor írok valamit, gyakran fel is olvasom magamnak. Ha elmondva nem hangzik jól, újraírom. (...) Annak idején, irodalomtörténészként én is azon a tudományos metanyelven írtam, amit csak az a néhány ember ért, akiknek az a szakmájuk. Ennél számomra nagyobb kihívás világosnak és kifejezőnek lenni.
A hős személye (...) gyakran csak ürügy - épp a körülmények bemutatására.
A regényírót ne kösse érzelmi viszony alakjaihoz, hanem véleményem szerint írja le őket, legyenek bár jók vagy rosszak, ugyanazon egykedvűséggel.
Egy írónak önmagát is eladhatóvá kell tennie. Kell némi flanc, hogy felkeltse az olvasó érdeklődését.
Az írás nagyon is érzelmes munka (...). De ez az érzelmesség elengedhetetlen, hogy megragadjuk az olvasó figyelmét.
Facebook
Pinterest