Idézetek az irodalomról
A történettudomány legitim módszereivel bizonyos problémákat soha nem lehet megoldani vagy akár csak érzékeltetni. Néha talán jobb helyette egyszerűen történeteket mesélni.
Az elhunytakat nem tesszük halhatatlanná azzal, hogy írunk róluk. A nyelv eltemet, de nem támaszt föl.
Rendszertelenül olvasgattam, hol ezt, hol azt, többnyire elmélkedő könyveket. Mily súlyosak valamennyien s mégis, aki eszik belőlük s befogadja testébe, felhők között él.
Egy igazi könyvszerető ember nemcsak olvassa a könyvet. Hanem szereti is.
Régebben kevés figyelmet kapott a műfordító, és a műfordításra mint egy természetes kiadói teendőre tekintettek az irodalmi kultúracsinálók. Most eljött az ő idejük, és értékelik a szerepüket. Ezt nagyon pozitívnak tartom, hiszen ők, mint hidak, közvetítők a különböző országok irodalmai között.
Vagy írj olyat, amit érdemes olvasni, vagy csinálj olyat, amit érdemes megírni.
Az emberek hősökre vágynak. Olyan történeteket szeretnének látni, hallani és olvasni, amelyekben a jó legyőzi a rosszat, Dávid Góliátot, Jézus a Sátánt, a kis hobbitok a hatalmas Szauront. Szeretnék átélni, hogy a hős legyőzi a legyőzhetetlent, megöli a megölhetetlent, elpusztítja a halhatatlant. Olyan történetekre szomjaznak, amelyekben a lehetetlen lehetségessé válik a rettenthetetlen, igazságos hős tettei nyomán.
Hogyha én gondolkodó emberek műveit olvasom, akkor az gondolkodásra inspirál engem, de ugyanakkor kategóriákat teremt számomra, nem enged szabadon.
A költészet az emberiség lelki tápláléka.
A vers csodálatos dolog: kristállyá változott indulat. Egy jegecben veszi ki lelkéből a költő, s ha kivette, nincs a lélekben többé, hanem önmagában él tovább. A szülés misztikus formája ez, ugyanolyan szaporodása a léleknek, mint amilyen a testé. A test húsból és vérből való utódokat éltet, a lélek szerelemből, bánatból, keserűségből, hangulatból valókat. (...) A versnek is van vér szerint való őse, mint az embernek, és mint ahogy Ádám volt, első vers is volt valaha: a csodálatos alma a tudás fáján, amelynek tüzében az isteni tudás édessége fanyarodik el az emberi nagyra törés keserűségével. A vers: az ember álma, hogy Istennel rokon.
Írni mindig azt jelenti, hogy elrejtünk valamit, mégpedig oly módon, hogy azután megtaláltassék.
A regények olyanok, mint a kísérletek. A szerző belehelyez egy kitalált szereplőt egy feltételezett szituációba, de az egész egy egyébiránt valóságos világban játszódik, ahol a közönséges tények és törvények hatályosak, és megengedi az olvasónak, hogy megvizsgálja a következményeket.
Minden írás, már maga az írás mint cselekvés is fikcióképző, még akkor is, ha tényleg megtörtént eseményeket írunk le.
Amíg a sikeres élet kulcsa a jó házasság volt, a jó házasságé meg a pénz, az íróknak volt miről írniuk.
Ha (...) az emberben nem lappang művészi vagy pénzügyi tehetség, vagy csak nem elég penge, akkor egyet tehet: folytathatja, amit első általánosban elkezdett - azt, hogy olvasni tanul. Az angol szakot azoknak találták ki, akik még nem találták ki magukat.
Facebook
Pinterest