Harsányi Zsolt

A férfiak (...) jellemtelenek tudnak lenni. Ha az ember belelát egyszer, meg szeretne halni az undortól.

Az ember, úgy, ahogy van a világon, nem egész egység, hanem csak egy fél. Hozzá vagyunk szokva, hogy azt az egyént, aki beszél velünk, egy egész lénynek tekintsük. Ez (...) optikai csalódás. Mert mindenki közülünk, akik a világban élünk és mozgunk, csak egy-egy fél-lény. Egy lénynek a fele. (...) Van egész lény is: (...) a Pár.

Férfi és nő mindig keresik egymást. Csakhogy, mivel mindenkinek nagyon nehéz a világ millió és millió lényéből pont azt az egyet megtalálni, aki az ő számára született, azért a Pár teljesen és tökéletesen nagyon-nagyon ritkán jön létre. Már pedig az igazi szerelem csak ugyanannak a Párnak két hiteles fele között állhat fenn. Szerelem tehát igenis van a világon, de nagyon ritka.

Boldogtalan szerelem alapjában nincs. Mert ha boldogtalan, akkor nem szerelem.

A szerelem nem fájhat. Csókolódzni és ölelkezni a legjobb dolog a világon. És az ember nem azért ölelkezik, mert szerelmes. Hanem azért szerelmes, mert ölelkezik.

Ha az ember szerelmes, azt nem szégyellni kell, arra büszkének kell lenni. Az szégyenkezzék, akinek nincs szerelmese.

Kétféle ember van. Az egyiknek árt, ha jobban megismeri az ember. Nagyszerű első benyomás után jön a kiábrándulás. A másiknak viszont használ.

A szerelem állandó harc a két résztvevő között.

A szépségnek ápolás kell és érvényesülés. Akit soha nem lát senki, annak a szépsége mindegy.

Ennek a pillanatnak kell az életben a leghosszabbnak lenni, a boldogság előtti pillanatnak.

Az igazi csókhoz át kell karolni egymást. A szemet be kell hunyni. Az igazi csókoknak egészen oda kell adnunk magunkat.

A szerelemben nem az a jó, hogy én szeretek valakit. Hogyisne. Hogy kinevessen. Azt már nem. A szerelemben az a jó, ha engem szeret valaki. Az nagyon kellemes. Az illető kedves hozzám, mindig szépeket mond és hízeleg.

A szerelem mindig új benyomásokat követel. S ha már nem kap valakitől semmi újat, ahhoz fordul, akitől kap. Aphroditének mindig újat kell mondani. És nincs az a diadalmas hős, aki örökké új tudjon maradni. Ha a győztes azt mondja: "győztem", a szerelem szeme felcsillan és lelkendező büszkeség dagasztja. De mikor századszor mondja, hogy "győztem", akkor a szerelem nagyot ásít. És másra gondol.