Ungvári Tamás
1930. szeptember 25. — 2019. június 29. magyar író, műfordító, kritikus, irodalomtörténész, az irodalomtudományok kandidátusa
A demokrácia napi népszavazás, nem négyévenkénti. Naponta meg kell küzdeni a társadalmi normákért, a törvények betartásáért, a zebrák felfestéséért. Napi küzdelem, ha egyetlen nap kimarad, akkor halmozódik a mocsok.
A mások iránti kíváncsiságot tanulni kell. A monológ helyett a szókratészi dialógust, elfogadást, ellentmondást, a retorikát, hogy az unalom fenyegető rémét elűzd.
Az intenzív idő megélése lajtorját emel a magasba, egyenest az öröklétbe, ha pillanatra is. Az idő azonban csak a végességében fogható fel, az örökkévalóság tükrében, azért, mert az idő az örökkévalóságnak nem tartama, hiszen annak nincs ideje.
Az illúziók a jövőbelátás illúziójából erednek: az emberek hitekre és meggyőződésekre akasztják az életüket.
Minden szabadsághoz csak a szuverén egyének szabadságán át vezet az út.
Az egyén élete még a legnagyobb elnyomásban is választások és döntések sorából áll.
A tárgyak az embernél maradandóbbak, a történetek nemzedékről nemzedékre szállnak. Az ÉN - az elmúlás.
A tudományos eredmények csak akkor szolgálják az emberiség üdvét, ha minél szélesebb tömegek életét teszik elviselhetőbbé.
Egy találmány akkor érvényes, ha célszerűen hasznosítható - a haszon, mint a képzelet előrehajtó eleme, része az innováció kultúrájának.
Minden nagy felfedezés kommunikációs forradalom. A kerék felfedezése is az volt: könnyebben gurult tőle a szekér. Kopernikusz, Galilei és Newton nélkül nem lett volna óceánhajózás vagy tájékozódás a világegyetemben. Einstein nélkül nem juthattunk volna el a Holdra.
Én igyekeztem megőrizni azt a lázat, izgalmat, amit az ifjúság fűt az olvasás alá. Ez a világ felfedezésének izgalma. Ha ezt a kíváncsiságot sikerül megőrizni, akkor megmarad valami az ifjúságból.
Az embernekegy tál rizsen túl közvetlen szüksége semmire sincs. Csak fölöslegre, mint például a szabadságra, mely nélkül élni lehet, de minek.
A kérdés nem az, miért nem olvas annyi ember, hanem az, hogy miért is olvasunk, és persze mit.
A fogalmak, jelszavak akkor is hordozzák eredetüket, ha kiszakítva eredeti környezetükből, kifordítják, mint a malaclopót.
Az öregségnek millió és egy átka, keserve, cudarsága van, létezik azonban egy elvitathatatlan, kétségbevonhatatlan előnye: hogy megadatik a teljes és tökéletes szabadság! Nincs elkötelezettséged! Azt írsz, amit akarsz, azt mondasz, amit akarsz, azzal állsz szóba, és azzal nem, akivel akarsz, véleményt formálhatsz bármiről. Arról szól az életed, hogy szabad vagy!