Idézetek az irodalomról
Az író ne legyen nekem személytelen, száraz. Ne a könyvén kívül álljon, oldja fel magát a sorokban, teremtse meg számomra azt a hangulatot, amelyben ő írását lejegyezte. Ha ezt nem teszi meg, a könyvét izzadságszagúnak érzem.
Írni annyi, mint próbálgatni a mondatokat, megnézni, mit jelenthetnek. Jövevénynek lenni a saját szókincsünkben, kezdővé válni, és megkérdezni a járást. Megtalálni, amit hiába is keresnénk, mert csak attól fogva létezik, hogy rátaláltunk.
A mese a szimbólum, amely mögött az igazság rejtőzik.
Nem tudom, ki bűnösebb: a szerző vagy a múzsája?
Austen alakjai és dialógusai ma is humorosak, nem úgy, mint Shakespeare viccei, amelyeken csak azért mulat az ember, mert Shakespeare írta és tartozunk neki ennyivel.
Az írókat is felvettem a megbízhatatlanok listájára. Csak kitalálják a dolgokat.
Az író ellensége nem a kalózkodás, hanem az ismeretlenség.
A minap kérkedett előttem egy könyvíró, de énekes, festő, filmes, bár akármi is lehetett volna: ő bizony éberen figyeli az eladási listákat. Reszkessen, aki bevág elé, ő ugyanis különféle álneveken szétfikázza a riválist a netes fórumokon. Egykettőre ő lesz itt a főtoplistás! Te is voltál ember, mondtam neki részvevőn. Ez teljesen lepattogzott róla, mivel impregnálta magát erkölcsi tartás ellen. Mindent összevetve ma is aktuális Juvenalis mondása: nehéz szatírát nem írni.
Néha az embernek az életben maradáshoz az ételnél is nagyobb szüksége van történetekre.
Inkább írj csak magadnak, és ne legyen közönséged, mint hogy a közönségednek írj, és ne legyél önmagad.
Ugyanazt írom: mindig más mindig másért olvassa másnak.
Az író szerelme - az Etna meg a Vezúv együttvéve.
A földgolyó nem túlságosan jó hely a művészet számára. A föld nagy és tágas, de az író nem talál helyet magának sehol sem. Az író - örökös árva, száműzött, bűnbak, védtelen gyermek.
Nem véletlen, hogy a nőket megéneklő költők a holdat emlegetik! A holdfényben a nő százszorosan megszépül.
Az irodalom az, ami ráébreszti a népet, hogy ő a nép, az emberiséget, hogy az emberiség. Az írók el tudják érni, amire nem képes az orvostudomány: legyőzni a megsemmisülés fátumát. Hőseik bármilyen réges-rég éltek is, örökre a nép részévé válnak, és a halál nem fog rajtuk.
Facebook
Pinterest