Idézetek az időről
Nem tudja eltörölni a múltját, az már megtörtént. És ha valami megtörtént, nem lehet meg nem történtté tenni. Nincs visszajátszás. Nincs visszaút. Az ember csak egyet tehet: hogy továbblép.
A múlandóság teremti az időt.
Egy bizonyos korig az élet végtelen textilgurigának tűnik, amiből mindenféle ruhát ki lehet szabni. Aztán eljön a pillanat, amikor az ember ráeszmél, hogy a guriga véges, és jól ki kell számítani, hogy egyáltalán kijöjjön belőle egy ruhatár.
Amíg fiatalok vagyunk, sokáig azt mondogatjuk magunkban, az élet igazából majd csak később kezdődik. Egy nap aztán azon vesszük észre magunkat, hogy az a "később" már el is múlt.
Fuss, fuss, kergesd a havat, Fuss, kergesd a napot, Fuss a kedves után, Fuss a medve után, A jég után, De soha ne fuss az idő után, Soha ne fuss, de ne fuss A fehér ember ideje után!
A vágy, hogy szabaduljunk az időtől, önmagában is börtön. A rácsok láthatatlanok, de mindenhol velünk vannak.
Az állatok nem élnek sem a jövőben, sem a múltban. Ezzel sok gondot megspórolnak maguknak, például nem gondolkoznak azon, meddig fognak élni. Másfelől, a jelenük boldogtalan, ezek a jámbor állatok nem tudnak meríteni sem a múlt szép emlékeiből, sem egy jobb jövő reményéből. Számukra a jelen kínjai végeérhetetlennek tűnnek, se eleje, se vége.
Ha az élménygazdag élet a jelenben rövidnek, visszatekintve hosszúnak tűnik, a munkában épp ellenkező a helyzet: minél egyhangúbb, annál gyorsabban elszaladnak az évek.
Ahhoz, hogy elviseljük az idő múlását, szerencse kell (...), hogy ugyanakkor múljon el a vágy, hogy bizonyos dolgokat megtegyünk, amikor a lehetőség.
A jelen csak az örökkévalóság tükröződése az időben.
A zene jó hasonlat az időre. Egy hang akkor gyakorol hatást az emberre, ha emlékszik az előzőre, és várja a következőt... Mindegyik csakis a múltba és a jövőbe ágyazva nyer értelmet.
A múlt csak a jelenben létezik, és nagyon gyorsan közvetlen jövővé válhat, vagyis a jövő jelenévé.
Lassíts le egy percre ember, leelőzted magad! De tudod, hogy nem tart örökké, hiszen volt már annyi jel, hogy ami egyszer volt, újra nem jön el.
Nagy tappancsommal a legszívesebben rálépnék az idő farkára, és nem engedném tovább. De a világ épp mással foglalkozott, kisebb gondja is nagyobb volt annál, semhogy örökké varázsolja ezt az utolsó órát. Az idő átcsorgott ennek a napnak rostáján is.
A jövő közelebb van a jelenhez, mint a múlt.
Facebook
Pinterest