Peter Marshall

Nekem haladás kell, tárgyilagos gondolkozás, nyitott szellem, tudás. Nekem élet kell. Evilági, mostani élet. Nincs rá ürügyem, hogy ne ezt akarjam élni.

Az egyház fölállít egy tant, és azt követeli, hogy az emberek higgyék azt, éljék aszerint életüket, tudomásul se vegyenek más gondolatot. Az egyház szemben áll az el nem kötelezettséggel. Ellensége a nyitott szemnek, a nyitott elmének. Birkák kellenek az egyháznak, nem pedig szellemi képességük teljével élni tudó emberi lények.

Kétféle igazság még nem mindjárt hamisság. Egyszerűen csak kétféle igazság.

Az ateizmus nem tagadás, hanem szélesebb, tágabb ölelés: pozitív, fejlődik, s ez több, mint amit a kereszténység csinál.

Nem mindenkinek van előítélete a bőr színével szemben. Nem mindenki antiszemita. A többségből csak a kisebbség az, a hangoskodók. De a nagy többség hallgat, egyedül a maga dolgával törődik, és ez a hiba. Hogy azzal nem tünteted el a levéltetűt a rózsáról, ha úgy teszel, mintha nem volna ott. Azzal sem, ha más rózsát vásárolsz. Azt kell megvédened, amid van. El kell pusztítanod a levéltetűt. Csak ott a baj, hogy nem mindenki szeret kertészkedni.

Sok nő rontja el az életét, mert nem tornáztatja az agyát gondolkodással. Az első férfinak, aki megkéri a kezét, igent mond... csak azért, mert szerelmes a házasság eszméjébe. Erre kondicionálta őt a társdalom, melyben él, erre nevelte kiskorától. Minden ennek a célnak szegődik szolgálatába. A hirdetésektől kezdve a pszichológusokig minden arra figyelmezteti, hogy a nő legyen vonzó, kívánatos, és menjen férjhez, amint tud. Elképzelhetetlen, hogy nemet is mondhasson, ha megkérik.

Miből gondolod, hogy jogod van más embernek mutogatni az utat? Ugyanolyan ember vagy, mint a többi. Egy a "többi" közül. A többinek te vagy a "többi". Ha utat akarsz mutatni a többinek, más: ne ember. Valami nagyobb, valami jobb, valami emberfölötti. Te része vagy az egésznek. Az incifinci, nyomorult kis részecske pedig csak nem szabhatja meg, hogy az egész merre tartson?!

Kis dolgok, melyeket megtettél, többet érnek, mint a nagy tettek, melyeket csak tervezel.

Amikor gondtlan életre vágyunk, emlékezzünk arra, hogy a tölgyek is ellenszélben válnak erőssé, és a gyémánt is nyomás alatt készül.

De joga volt neki is, hogy próbáljon, hogy szenvedjen, hogy sírjon, hogy elbukjon. Hiszen úgyis csak ennyi az, amiben minden embernek része van.

- A boldogság relatív. (...) És csak utólag ismerhető fel. Sose tudjuk, hogy boldogok vagyunk, csak azt, hogy boldogok voltunk.

Akármi a helyzet ezen a világon, akármilyenek is a körülmények, csak két osztály van. A hülyék és a nem hülyék.

Az életben az az egyetlen bizonyosság, hogy minden bizonytalan.

Az élet közel sem elég hosszú, hogy mindent elvégezhessünk, amit szeretnénk.

Van közte jó út, rossz út, de csak egyvalaki tudja megmondani, milyen az a bizonyos út: aki járja.