Idézetek az időről
Mikor egyedül vagy, az idő metszeni tud, mint a penge.
Múlt és jövő nagy tenger egy kebelnek, Megférhetetlen oly kicsin tanyán.
Vannak emberek mint a dombok Emberek közül felmagaslók Látják a távoli jövőt Tisztábban mintha a jelen Volna ott vagy az ami elmúlt.
Ha sokáig halogatjuk a szüretet, megrohad a gyümölcs. De ha gondjainkat tesszük félre, mindig csak szaporodnak.
Így tehát, mindig új partok felé csatázván, mert éjünk örök, és út nincs visszafele, horgonyt nem vethetünk az idő óceánján egyetlen napra se?
Az ember minden életkorához más-más nyugtalanságot rendelt az Úr.
Nézz bármilyen messze, azon túl még határtalan tér van, Számolj bármennyit, körülötte még határtalan idő van.
Fogj bele valamibe! Akkor nem ellenséged lesz az idő, hanem szövetségesed.
A nap egyre járja útját kelettől nyugatig, a hold követi, jön egyik nap a másik után, és cseppet sem törődnek az életekkel, amelyeket sorra elmorzsolnak.
Gyerekekkel a napok hosszúak, de az évek rövidek.
A múltat eltörölték, s a jövő meg sem érkezett, sodródom a nem létező jelenben, szerelemben, hitben, kételyekben úgy tűnik, hogy az életen csak átlebbentem éppen.
Napok, órák, ezredévek csillagosan mendegélnek; szürke szörnycsigák csapatja hosszú szarvát nyújtogatja.
Néha úgy érzi az ember, hogy túl gyorsan peregnek a dolgok körülötte. Annyira el vagyunk foglalva azzal, hogy előre tekintsünk, hogy meg sem állunk élvezni a pillanatot. Egyik nap suhan el a másik után. Az egész élet egy masszává mosódik össze. És gyakran valami nagy sorscsapás kell ahhoz, hogy a jelenre figyeljünk. Akkor aztán fölébredünk, és rájövünk, milyen marhaságokat csináltunk. De már késő, a kocka el van vetve.
Ha az itt és most lényege megváltozik, a jövő is megváltozik.
Szigorú percek az évek, lakat alá zár az élet: a világ lángol mindenhol, az idő mindent feléget. Repül a szárnyán az élet, sohase látod, ha nézed -, de figyel minket mindenhol, ha velem vagy, mégse félek.
Facebook
Pinterest