Idézetek az időről
Kérdés: mit tegyünk, hogy ne veszítsük el az időnket? Felelet: éljük át egész terjedelmében.
Az egyetlen elveszett dolog az idő, amit haragunk és panaszkodásunk miatt vesztegettünk el. Vigyázni kellett volna arra az időre. Létrehozni azalatt bármit, egy asztalt, egy levelet, egy szerelmes dalt.
El kell felejtenünk a napok és az órák fogalmát, hogy jobban odafigyelhessünk a percekre.
Béke az, amikor az idő múlása nem számít.
Feladatunk éppen akkora, mint az életünk - ezért tűnik végtelennek.
A jövő nyugtalanít, a múlt fogva tart, ezért a jelent elmulasztjuk.
Bármi, ami gyönyörű és értékes, egyúttal rövid életű is. Te mégis azt akarod, hogy minden örökké tartson. Ha szeretsz valakit, azt ígéred: "szeretni foglak egész életemben." És közben pontosan tudod, hogy még a holnapban sem lehetsz biztos - hazug ígéretet teszel. Csupán annyit mondhatsz: szerelmes vagyok beléd e percben és maradéktalanul neked adom magam. A következő pillanatról semmit sem tudok. Hogyan ígérhetnék bármit?
A jövő csak a jelenen keresztül függ a múlttól.
Fakó zseblámpafény erőlködik, hogy kimentsen az éjből valamit. Kölcsön-létre lobbantsa, ami nincs. A múlt kihamvadt évtizedeit villantaná törött tükördarab. Ahogy a kő fölött beforr a hab, ahogy a gyűrű szétfut a hangtalan vízen - a végén ránctalan nemlét marad, mintha sosem lett volna semmi sem.
Az idő minden sebet begyógyít, még ha néhány heg marad is utánuk.
Fiatal az, akinek fogalma sincs róla, hogy a régi szép idők az most van.
Az én időm értékes, vesztegessük inkább a magáét!
Az embernek nem szabad elfelejtenie a múltat és a múltbeli szívességeket (...), és gyakrabban emlékeznének is rá, ha nem idegeskednének annyit a jövő miatt.
Senki sem lehet olyan gazdag, hogy visszavásárolhassa a múltját.
Amíg vársz a pillanatra: álom és vágy; de amint bekövetkezett, már csupán emlék.
Facebook
Pinterest