Idézetek az időről
Az elmúlás pírja a nosztalgia varázsával ragyog be mindent: a guillotine-t is.
Az örökre olyan sok különböző dolgot jelenthet. Állandóan változik, és minden erről szól. Húsz perc, vagy száz év, vagy csak ez a pillanat, vagy bármely pillanat, melyről azt kívánom, sose múljon el. De csak egyvalami számított: az örökké akkor volt, és ez az egyetlen igazság.
Az idő múlásával rájöttem, az ember életében nincs egy olyan meghatározott pillanat, amikor kijelentheti, "nyugvópontra jutott". Az élet egy véget nem érő utazás, melyet napról napra kell megtapasztalni, sőt némelykor óráról órára. Az évek gyorsan telnek, ám a napok lassan múlnak.
Azt hiszem, az egyik legnagyobb hiba, amit elkövetünk - mármint azután, hogy emberek vagyunk - az idővel, az idő valódi mibenlétével kapcsolatos. Itt van ez a rengeteg szerkezet, amivel felszeleteljük, mint a szalámit, az a sok óra meg naptár, és elnevezzük a szeleteket, mintha a mieink lennének, és soha nem változhatnának meg - "1918. november 11, 11:00 óra" -, pedig valójában valószínűleg darabokra fognak törni, vagy szétfolynak, mint a higanycseppek.
Én féltem, hogy későn érek haza: egész életemben az a buta félsz, és mindig tekintettel lenni másra, mindenre... az idő meg csak múlik, és a szemem sarkában már szarkalábak.
Két másodpercnyi haldoklás rövidnek tűnik, de az időt nem így mérjük.
Az elveszett idő nem tér vissza.
A jövő tökéletes ismerete tökéletes csapdába ejti az embert a saját jövőjében. Összeomlik tőle az idő. A jelenből jövő lesz.
Hatalmas orvos az idő; előbb-utóbb Minden sebet befog.
Gyűjtögettem a perceket, mint mókus a mogyorót. Sokan így gondolnak az időre, fel akarják halmozni, ahelyett hogy próbálnák megélni.
Bármennyi közös időt szánt is nekünk a sors, egy percet sem akartam veszíteni belőle.
Figyeld meg, ha boldog vagy, hogy repül az idő. "Jé, már este van!" Ha pedig nagyon boldog vagy, akkor az idő nemcsak "repül", de meg is szűnik. Nincs. Egy olyan dimenzióban vagy, ahol nincsenek órák. Nincs holnap. Tegnap sincs. "Most" sincs - mert ha már tudod, hogy "most" van, nyomban félni kezdesz, hogy elmúlik az egész.
Sosem aggódom a jövőért. Mindig túl korán eljön.
A jelen az a pont, ahol az idő érintkezik az örökkévalósággal.
Pár ezredév gúláidat elássa.
Facebook
Pinterest