Charlie Huston

Az önuralom hiánya olyan jellemgyengeség, amelyért egy nap nagy árat kell majd fizetned. (...) Ha valaki nem képes parancsolni a szenvedélyének, nem csak maga a szenvedély lanyhul, hanem az egyén is elveszíti az erejét. Az önuralom és az akaraterő viszont nem csak erősíti az egyént, hanem az étvágyát is fokozza. (...) Az önuralom gyakorlása révén elegendő időnk jut arra, hogy elmélyedjünk vágyainkban, és ezáltal lehetőségünk nyílik elképzelni e vágyak beteljesülésének aprólékosan kidolgozott forgatókönyveit. Ráadásul arra is elég időnk marad, hogy úgy alakítsuk a körülményeket, hogy a szívünknek legkedvesebb forgatókönyvet valósíthassuk meg.

Tudod, ha elég sokáig élsz, már mindenkit ismersz.

Néha az ember kénytelen élni az elnyomás eszközeivel.

A tudás megszerzésének útja nem az üvöltés, hanem a hallgatás.

A rejtekhely többé nem rejtekhely, ha idegenek is tudnak róla.

A részvét pillanatok alatt elpárolog az emberekből.

Utálom a szabályokat, de ha már szabályokat állítunk fel, akkor ne kivételezzünk senkivel.

Ha egyszer a zsaruk lekapcsolnak, véged, bekerülsz a rendszerbe, oda mész, ahová mondják, és akkor, amikor mondják. Ha egyszer sittre vágnak, vége a mókának, nem te szabod meg, mikor mi történik.

Az önművelés egyike azon kevés stratégiáknak, amelyeket a feketék az előbbre jutás érdekében eredményesen alkalmazhatnak országunkban.

Az ember nem dagonyázhat a múltban, (...) mert annak örök stagnálás lesz a vége.

Ha az ember nem akar eltörni, muszáj meghajolnia.

Akit a bosszú vezérel, az nem tudja megváltoztatni a világot.

Vannak arcok, akiket olyan könnyű felhúzni, hogy nem is éri meg igazán a fáradságot.

A lehetőségek száma mindig több egynél, csak alaposan meg kell vizsgálnunk a kérdést.