Catherine Barry
író, újságíró
Most azonban évek óta először mintha egy aprócska szikra csillant volna föl. Olyan érzésem áradt szét bennem, mintha valamilyen jelentős esemény várna rám, mintha valami idevezérelt volna. Többre vágytam, csak éppen nem tudtam, miből. Valami olyasmit szerettem volna átélni, mint fiatalabb koromban. Azt a megfoghatatlan érzést, aminek már kezdetén érezni a csíráját, ahogy sugárzó melegséggel töltött el. Aztán felismertem mi ez - a remény. A reményre vágytam.
Az idő múlásával rájöttem, az ember életében nincs egy olyan meghatározott pillanat, amikor kijelentheti, "nyugvópontra jutott". Az élet egy véget nem érő utazás, melyet napról napra kell megtapasztalni, sőt némelykor óráról órára. Az évek gyorsan telnek, ám a napok lassan múlnak.
Facebook
Pinterest