Idézetek az időről
Igencsak meglepő, hogy ma gyakorlatilag nincs semmiféle időbeli gondolkozás. A holnapután szinte mindenki számára elvont, a tegnapelőtt érthetetlen.
Sohase sajnáld azt az időt, amit arra fordítasz, hogy jól tedd, amit teszel.
Az idő nekünk dolgozik. Csak egy kicsit magas az órabére.
Milyen áldás, hogy az idő elcsitítja a bosszúvágyat, enyhíti a haragot és a gyűlöletet!
Hát mi a múló pillanat, ha nem lehulló falevél, amelyet elsöpör a szél, mintha sosem létezett volna?
És térré tágult a világ. A tér időt szült. Az idő mozgást, sebességet.
Visszaemlékezett arra a napkeleti királyra, aki meg akarta ismerni az ember történetét, s egy tudós ekkor ötszáz kötetet hozott neki. De a királyt nagyon elfoglalták az ország ügyei, és megparancsolta, hogy az ötszázkötetes anyagot sűrítsék össze. Húsz év múlva visszatért a bölcs, és a történelem akkor már csak ötven kötetből állt. De a király időközben túlságosan megöregedett ahhoz, hogy ennyit olvasson, ezért megint ráparancsolt, hogy fogja rövidebbre a tudományát. Ismét eltelt húsz esztendő, és az ősz, öreg bölcs megjelent egy kötettel, amely mindazt magába foglalta, ami a királyt érdekelte. De a király halálos ágyán feküdt, és még arra sem maradt ideje, hogy azt az egy kötetet elolvassa. Ekkor a bölcs egyetlen mondatban tömörítette számára az ember történetét. Ez így szólt: született, szenvedett és meghalt.
Ha felnövök, tudod, hol fogok élni? Ahol megáll az idő.
Már nem akarok lépést tartani az idővel: ha majd megelőz egy körrel, kicsit újra úgy fog látszani, mintha együtt haladnánk.
Az emberek rosszul mérik az időt - egyetlen mérték van, az átélés sebessége.
Ha nem követed nyomon a múltat, soha nem fogod megérteni a jövőt.
Az idő valójában nem telik, csak körbejár végtelen lassúsággal, és újra meg újra ugyanazt az oldalát mutatja, mint a cukrászdák kirakatában az islerekkel és tortákkal megrakott, csillogó tálak.
A jövőt illetően csak egy biztos, hogy a válaszok ott vannak valahol elrejtve!
Kyle, a rejtélyes idegen c. film
Egyik pillanattal sem lehet teljesen azonosulni, mert a jelen tetten érhetetlenül, de megállíthatatlanul tűnik át a múltba.
Ami elmúlt, nem mindig a múlté. Néha messzire kihat a jövőbe.