Idézetek az időről
A jelen a múlt lenyomata, minden, ami benne van, következmény, okozat.
Fent lenni éjfél után és akkor lefeküdni - az korán van: így hát éjfél után lefeküdni annyi, mint korán lefeküdni.
Nem akarok morbid lenni. A hetven év egyébként is nagyon messze van. Ami engem illet, teljes értékű életet éltem, és ha holnap meghalnék, nem bánnám. Éltem. És megtettem mindent.
Az idő háborúkat robbant ki és fejez be, házasságokat köt és szakít szét, életet ad és olt ki.
Ne gondolkodjon hosszú távban. Csak vacsoráig vagy lefekvésig. Behatárolt időintervallumok, feladatok és örömök. Menekvések.
Csak a mi időről alkotott elképzelésünk teszi lehetővé, hogy az ítéletnapról beszéljünk. A valóságban egy szünet nélkül ülésező hadbírósággal állunk szemben.
Pontosan három óra, kétségbevonhatatlanul három óra van. Rendszeresen ellenőrzött gépezet apa ingaórája, nem késik, nem siet. Apa ellenőrzi, apa helyesbíti a járását, ha kell. Ritkán kell állítani rajta. Ugyanúgy jár, mint amikor még csodálattal néztem föl rá a kastélyban. Megmaradt annak, aki volt. Én nem maradtam meg annak, aki voltam.
Tudod, ha elég sokáig élsz, már mindenkit ismersz.
Évezredek tűnnek el, de holtodig énekel némely pillanat...
Nem tudom, látod-e, amint a múltad rejtett jelecskéi térképszerűen egymásba fonódva kirajzolják mostanáig vezető utadat.
Ne felejtsd, hogy mindenki csak a jelenben él, ez pedig röpke pillanat, a többi idő vagy már elmúlt, vagy bizonytalan.
A múlt, a jelen és a jövő közötti különbség csak illúzió, még ha oly makacs is.
A múlt Képlékeny, mint a pletyka, megfoghatatlan, mint a rémhír, idillé apad, mint a népdal, hegyesre kopik, mint a rágalom, rövidre zárul, mint a vicc, méreggé bomlik, mint a pánik, csömörig eltölt, mint a sláger, szívünk körül döng, mint a döglégy.
Ha egyszer azt mondod, hogy ekkor meg ekkor ott leszel valahol, és mégsem vagy ott, akkor csak egy mentséged lehet. Valami szörnyűséges dolog történt és elpusztultál. Mert, ha még élsz, csak egy kicsikét is, akkor is hírt adsz valamiképpen, hogy miért nem lehetsz ott, ahol várnak reád. Mert az emberi élet legdrágább kincse az idő, nem lehet pótolni semmivel. S aki másokat várakoztat, az időt lop el tőlük. Ha csak pénzt lop el másoktól, azt jóváteheti. De az ellopott időt nem lehet pótolni semmivel.
A börtönben minden napod tökéletes mása az előzőnek, ahogyan minden hét is a rákövetkező ikertestvére. A hónapok és az évek ugyanígy, monoton módon váltják egymást, az idő álmatag folyását semmi, de semmi nem töri meg.
Facebook
Pinterest