Idézetek az időről
Aki a múltat tagadja, az életet tagadja, s aki a múltat átírja, a jövőt lopja meg.
Tartsd szem előtt, hogy az emberek változnak, de a múlt nem.
Mai megítélésemből hiányzik a múlt pontos méltatása, mert én a múltat a szemhatár másik végéről látom. Annyi bizonyos, hogy amint az idő előrehalad, a múlt (...) egyre jobban elmosódik. Úgy jártam, mint azok, akik álmukban megsebezték magukat: látják és érzik sebeiket, de nem emlékeznek rá, hogy hol szerezték.
Azt hiszem, az örökkévalóság tulajdonképpen nem más (...), mint a mostok végtelen sora.
A halál: az idő, más szóval.
Azt szokták mondani: az idő minden sebet begyógyít. De szerencsésebb volna így: az idő örökös visszatérés ugyanarra a dologra. Mint egy ismétlési feladat. Addig-addig ismételgetjük ugyanazt, míg elfelejtjük, milyen volt kezdetben.
Tovább élni, ez azt jelenti: tétovábban élni. Eltökéljük, hogy tapodtat se mozdulunk, de a napok nem törődnek velünk. Egyik nap jön a másik után, magukkal vonszolnak.
A múlt, a jelen, a jövendő. A dolgok, amik történtek, amik történnek, és ami esetleg történni fog, mind része a megoldásnak.
Nehéz megmondani, mi a lehetetlen, hiszen a tegnap álma a ma reménye és a holnap valósága.
A jelen a jövő záloga.
Legyen időd a boldogságra! Az idő nem gyorsforgalmi út a bölcső és a koporsó között, hanem parkolóhely a Nap alatt.
Seregnyi kétségbeesett ember keresgél, nem a mában, hanem a távoli, fészkes múltban-jövőben, csak éppen nem tudják, hogy mit, amiként a jelenükkel sem tudnak mit kezdeni.
A jövő a most és az itt találkozásában néz vissza a múltba.
A múltat tiszteld a jelenben, s tartsd a jövőnek.
Az Idő, mint valami parttalan, forrás és torkolat nélküli folyam hömpölyög, s mi ebben a megfoghatatlan áradatban pontokat akarunk kijelölni, időtartamokat kicövekelni.