James Joyce
1882. február 2. — 1941. január 13. ír származású költő, író, kritikus
Az ember megszületik, meghal, közben meg eltölti a szabadidejét valahogy.
Nagyon szerettünk. S vége bár, Édes óránk is volt nem egy; Most sorsunk két ösvénye vár, Melyen ki-ki útjára megy.
E szív itt, szívemhez közel - Reményem, kincsem, birtokom; Boldogtalan, ha válni kell, S boldog, ha ajka ajkamon. Reményem, kincsem ő nekem, S a boldogság - igen!
Az ír művészet jelképe. Egy cseléd kettérepedt tükre.
Amikor egy ember lelke megszületik ebben az országban, hálókat feszítenek ki az útjában, hogy ne tudjon szárnyalni. Beszélsz nekem nemzetről, nyelvről, vallásról. Ezeket a hálókat meg fogom próbálni kikerülni.
Hibáink új felfedezésekhez vezető kapuk.
A jövő a most és az itt találkozásában néz vissza a múltba.
Nincs az az eretnekség, vagy filozófia, ami annyira összeegyeztethetetlen az egyházzal, mint az emberi lény.
A lélek lehetősége mindannak, ami van.
Az emberek még valahogy belenyugszanak, ha farkas harapja meg őket, de ami határozottan kihozza a sodrukból, az a bárány harapása.
Facebook
Pinterest