Raana Raas

Ha nem látod a célját annak, amit csinálsz, ne csináld, mert tetteiddel nem alkotsz, hanem rombolsz.

Az emberi történelem a háborúk története.

Jusson eszedbe döntéskor: nemcsak a döntést, hanem annak természetes következményeit is magadra vállaltad.

Miért van az, hogy mindegy, mi hangzik el, ha a hangsúly és a hanghordozás megfelelő? Miért van az, hogy az emberek nem látják, mennyire átverik őket, amikor nem beszélnek semmiről?

Aki hisz,  a hitét nyilvánosan is meg akarja mutatni. Még akkor is, ha az a hit nem Istenbe vetett, hanem valami eszmébe.

Én sem lennék képes a hitemet titokban tartani. A hit nem valami magánügy, annak az ember életében láthatónak kell lennie.

Még nem szerettem senkit úgy, mint téged. Ezt nem kell kiérdemelni. Csak viszonozni.

Minden háború ilyen: túl kell lépni a vesztett csatákon, és a tanulságokat levonva tovább kell küzdeni.

A bátorságot magadból meríted, nem a körülményekből. Aki bátor, kilátástalan körülmények között is az.

Az a fájdalom, amit az ember a szívében érez, sokkal nagyobb tud lenni, mint bármilyen más, fizikai fájdalom.

Isten világa úgy van megteremtve, hogy a legtöbb dolog magában hordozza a következményét, vagy más szemszögből nézve a jutalmát, illetve büntetését. Így például azok a gesztusok és jó cselekedetek, amelyeket nem valamilyen hátsó szándékból teszünk, megbecsülést és végső soron szeretetet gerjesztenek, míg a bűn, bármilyen díszben érkezik is, bizalmatlanságot és távolságtartást szül.