Idézetek az időről
Sose várd a jövőtől, miként a bolond várja a folyóparton, hogy a víz lefolyjon egyszer. Mert a folyó, akárcsak az élet, örök, miközben pillanatról pillanatra más és más.
A múlt már nincs. A jövő még nincs. Egyetlen valóság a jelen.
A múltnak nincs hatalma felettünk. Nem számít, mióta dédelgetünk egy beidegződést. A hatalom lényege a most-ban rejlik.
Ha állandóan az időn jár az eszed, mindig szűkében leszel. Azok, akik átrohannak az életen, megdöbbennek, milyen gyorsan a végére értek.
A jövő nincs teljesen hatalmunkban, viszont nem áll teljességgel hatalmunkon kívül.
Jobb holnap, mint később.
Ha valami korán jön vagy késik, mindent felboríthat maga körül - hatása minden irányban kisugárzik, és hullámokban gyűrűzik tova, mint amikor követ hajítunk egy csendes tóba.
A másodperc törtrésze egyre fontosabbá válik számunkra. És amint az emberi tevékenységek szálai mindjobban egymásba fonódnak és kapcsolódnak, előbukkan a tizedmásodperc jelentősége, sőt hovatovább a pillanat századrészének is nevet kell adjunk.
Pillangószárnyát rebbenteti a pillanat s elszáll a széllel.
Tériszonyunkban kitaláltuk az időt - most attól félünk.
Két markából homokórát formázva, tékozlóan pergette az időt.
A múltat, bármennyire akarnók is, úgysem lehet visszavarázsolni.
Végül is az örökkévalóság elég hosszú idő.
Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül, S minden míve tünő szárnya körül lebeg! Minden csak jelenés; minden az ég alatt, Mint a kis nefelejcs, enyész.
Az idő el tudja végezni azt, amit a dinamit sem tud megcsinálni.