Idézetek az időről
Mindenki életében eljön az a pillanat, amikor egy szép napon ráébred, hogy több pénze van, mint ideje.
A múlt gonosz kétéltű. Érzékeink számára egyszer s mindenkorra elveszett és holt, jelenléte és elpusztíthatatlansága azonban szívósan kitart az emlékezetünkben.
Az idő, sajnos, nincs segítségünkre, hogy soha le ne térjünk a helyes útról. Az út mindig egyenes, de (...) felhalmozódott kövek és kavicsok nehezítik a járást.
Az idő percekben múlik. A percek gyorsan tovatűnnek az élet egy ösvényét határozva meg, ami egy bizonyos vég felé fut. Hányszor állunk meg, hogy ezen eltanakodjunk, hogy kutassuk minden létező okát, hogy eltanakodjunk, vajon mi választottuk-e ezen ösvényt, vagy csupán becsukott szemmel odasodródtunk? Mi lenne, ha meg tudnánk állni minden értékes percben, mielőtt tovatűnne? Láthatnánk a gereblyék végtelen sorát, melyek az ösvényt szántják, és látnánk a lehetőségeket, melyekkel más utat választhatunk!
Az a baj, hogy nincs múlt és jövő, mint ahogy eddig áltattam magam. A valóság mindig jelenvaló, egyetlen pillanat a valóság, örökké tartó, egyetlen pillanat. Ez nem rövid és hosszú, a pillanat, ami van - ez az egyetlen módja a létezésnek, és ebből a bűvös körből, a pillanat börtönéből nincs, nincs menekvés.
A világban nincs olyan, ami csak egyszer történik meg, semmi. A végtelenség mindkét irányban létezik és nincs egyszeri alkalom, nincs eltűnt pillanat.
A múlt (...) szerves és elválaszthatatlan része a jelennek, mint ahogy a jelen sem egyéb, mint a jövendő kezdete.
Semmi sem feszíti annyira túl, semmi sem teszi annyira tönkre az idegeket, mint a várakozás.
Civakodás meg háború közepette az idő gyorsabban halad, mint békés időben.
Ahol a pillanatba lépsz, ott véget ér a múlt.
Négy óra egy szerelmes számára - négy tizenkilencedik század!
A meg nem értett múlt visszatér.
Az időt nem lehet elmondani, csak az eseményeket.
A halál jövő, jelen és múlt, oly tiszta és egyszerű.
A múlt adósságait akkor is ki kell fizetnünk, ha nem mi csináltuk őket, a múlt eltörülhetetlen, a múlt a tudat balszerencséje, de magva is: nincs tudat a múlt jelenléte nélkül.
Milyen szép is az élet és milyen szomorú! Milyen tünékeny: se múlt, se jövő, csak a határtalan most.
Facebook
Pinterest