Idézetek az időről
Nem hiszem, hogy a kövek érdekesek lennének Isten számára - mondtam - Azok csak fekszenek a földön, és erodálódnak. - Csak azért gondolod így, mert nem látod azt a hatalmas mozgolódást, ami a molekulák szintjén, vagy az alatt játszódik. És korlátoz a saját időfelfogásod is. Ha az egész életed során egy követ nézel, akkor se látsz rajta változást. De ha Isten lennél, és 15 millió év olyan lenne számodra, akár egy másodperc, a kő bizony rengeteg aktivitást mutatna. Csökkenne, növekedne, anyagot cserélne a környezetével. A molekulái körbeutaznák az Univerzumot, és olyan folyamatokban vennének részt, amiket el sem tudsz képzelni. Ezzel szemben az Univerzum szemszögéből egy szempillantásnál is kevesebb ideig maradnak sajátos elrendezésükben az embereket alkotó molekulák.
Tíz percet is lehet jól beosztani, és lehet rosszul harminc évet.
Az emberek alig várják a tavaszt, igaz? Minden életre kel... Később viszont minden el is pusztul. Tavasszal minden újrakezdődik, de az óra máris ketyeg az élet minden apró morzsája fölött.
Lehet, hogy más lesz a frizurájuk vagy a hajuk színe, más ruhát viselnek majd, és más dolgokról beszélnek (...), de a lényegtelen részletekről eltekintve mindig minden ugyanolyan maradt, és ugyanolyan is marad örökre.
De hát az idő mindig is így szokta szembeállítani a halandók tervezéseit és végezéseit, önmaguk okulására és felebarátaik szórakozására.
Biztosítatlan zuhanunk ki belakott pillanatunkból.
Mindig. Szörnyű szó. Borzongok, ha hallom. Nők szeretik használni. Minden románcot elrontanak, mert azt akarják, hogy örökké tartson. Különben ostoba szó. A futó kaland és a sírig tartó szenvedély között csak az a különbség, hogy a futó kaland kissé tovább tart.
Az, ami volt máskor, arra mondjuk: máskor. Ám egy ember más korban nem tudta, hogy az máskor van.
Mikor valaki felbukkan a múltból, érzelmes hangon bejelenti, hogy "mindent" rendbe akar hozni, csak sajnálni és nevetni lehet szándékán; az idő már "rendbe hozott" mindent, azon a különös módon, az egyetlen lehetséges elintézés módján.
Úgy élj, hogy ne bánd az időt, amit elvesztettél.
Ha azzal múlatjuk az időt, hogy a gonosz természetén elmélkedünk, az csak mérgezi a jelen boldogságát.
Mikor jó egy döntés? Csak utólag derül ki.
A múlt nem a tied, csak az utána vonuló árnyék. A jövő nem a tied, csak az elébed vetődő sugara. Az óra a tied. Csupán az óra, amelyben élsz. Ne siess ki belőle.
Vannak percek, amikor a jövő olyan komor színben jelenik meg az ember előtt, hogy nem meri lelki szemeit feléje irányítani, teljesen megszűnik benne a józan ész munkája, és igyekszik meggyőzni magát arról, hogy jövője nem lesz, és múltja nem volt.
Amiről nincsenek tapasztalataink, azt történelem előtti kornak hívjuk. Az a már kézzel tapintható korszak, amit mi a szó szűkebb értelmében történelemnek nevezünk, körülbelül hatezer évet ölel föl; hatezer fordulatot a Nap körül; sorsüldözött, szeretett és elátkozott bolygónk hatezer ellipszisét, melyet fáradhatatlanul kísér útján kicsi, tekintélyes, sápadt mosolyú társa, a Hold.
Facebook
Pinterest