Idézetek a hiányról
Minden egyes lélegzetem Csak újabb jel, Hogy te nem jössz el.
Amikor reggel felébredek és amikor este lefekszem, a világ omlik rám attól, hogy máshol vagy.
Mért is nem indultál velem, hogy együtt járjunk mindenütt, hogy két tekintet zsongassa köröttünk a teljes élményt, a közös egészet? Igy csak magamban hordozom érzékeim szomját, hevét: vonuló vállak, mellek rezzenése idézi fájón régi ölelésed.
A Hold sehol. Vak, szürke ég. Véres kötés az este. Hiányod sebe üszkösül. Új nap, ki tudja, lesz-e?
Az emberi természet része, hogy betöltsük a bennünk tátongó űrt, és végtelenül hosszú listát írhatnánk azokról a dolgokról, amik segíthetnek. Ezek némelyike jó, némelyike rossz.
Ami nem volt enyém, törik is össze. Amit nem éltem, hiányzik örökre.
Amikor valaki otthagy minket, igazából akkor vesszük csak észre, hogy mennyire hiányzik.
Bár még egyszer újra hallanám, Ahogy szólsz hozzám, Apám! Szemedben égne a régi láng, Az, amit rám hagytál.
Bárki is osztogatja a szeretetet ebben a világban, rosszul végzi a munkáját.
Amerre járok, nő virág elég: Csak szaggatom, te jutsz eszembe még. A legszebb rózsát küldeném neked, Hiába - messze vagy te, nem lehet -, Míg odaérne, elhervadna rég!
Olyan nehéz volt vállamnak a fej, mellkasomnak a szív, szívemnek a hiány, amíg nem jöttél!
Miként ha álomba boruló nyírfaág, kezed hanyatlóban, és külön párna vár, de ettől még nem vagy teljesen más világ, hiába nem tudok beszélni most veled, elhallgat a vers is, álmosan, nélküled.
Tetszhalott ha fölriad koporsójában s üvölt bár maga sem hiszi hogy hallják hat láb vastag tömés alól üvölt fent zümmög a béke jól szigetel a föld így ordít bennem is hiányod.
A sárgabarackmagban ha feltöröd egy mag van így rejts el engem siess szerelmem.
Akarom, hogy szeressetek, Akarom, tisztán lássatok, Akarom, hogy szeressetek.
Facebook
Pinterest