Idézetek a hiányról
Néha az ember nem is tudja, mi hiányzik neki, míg rá nem talál hirtelen.
Nincs rosszabb annál, amikor valaki, akinek szeretnie kellett volna bennünket, csak úgy elmegy.
Mennyivel szebb lenne az élet, ha az egész fordítva történne: ha sok-sok évtizednyi csalódás után az ember olyan korba lépne, amikor már nem köt semmiféle kompromisszumokat, amikor bármi lehetséges.
Valami hiányzott. Nem tudom megmondani, hogy micsoda, de valami nem volt meg köztünk. Ha, mondjuk, az emberi testhez hasonlítjuk a kapcsolatokat, és ha az a hiányzó két százalék, mondjuk, a köröm, akkor nem számít. De ha a szív hiányzik, az már más tészta.
Nem tudja senki, hogy honnan jöttem, Hogy hányszor volt sötét az ég fölöttem, Ködös a múltam, nem ismeri senki, Nincs otthonom, nincs hova visszamenni.
Nem a hiány okoz fájdalmat. Hanem az érzelem, a szeretet. Ha nem létezne érzelem, nem létezne szeretet, akkor a veszteség nem járna fájdalommal. Alapjában jó és szép a hiány okozta fájdalom is, mert abból ered, ami értelmet ad az életnek.
Az iskola a legtöbbször képtelen megtanítani, mennyire izgalmas, milyen igézően szép lehet a tudomány vagy a matematika; megmerevedett irodalmat vagy történelmet tanítanak, a felfedezés izgalmát semmibe véve.
Azt mondják, hogy az embernek nem hiányozhat az, ami sohasem volt az övé, de ez nem igaz.
Meddig szakít a sors még tőled el? Könnyem már elfogyott, kínom betelt. Barátságunkat így kettétöröd? Gyötörsz, ebben telik hát örömöd?
Lelke kizárt magából minden korábbi érzést: eltűnt a várakozás, az izgalom, a büszkeség, a barátokkal való összetartozás öröme. Két új érzelem tolakodott be a helyükre: a megalázottság és a rettegés.
A csöndnek is van ám visszhangja, méghozzá zengzetesebb és tartósabb, mint bármilyen hangé.
Néha az ember el is felejti, mennyire hiányzik neki a másik, amíg újra nem találkozik vele.
Az élet szerelem nélkül olyan, mint az esztendő nyár nélkül.
Ugyanazt kaptam, Amit én is adtam, Azt a szilánkformát, Ugyanazt a csorbát.
Mindig kell "valami", hogy beszélhessünk, hogy hallhassam a hangodat. És ha nincs "valami", akkor nem hívsz. Nem hívhatlak. Pedig mindig van "valami". A legfontosabb, ami indokolja, hogy beszéljünk. Igen, mindig van "valami". A nincs. A hiány. A hangod hiánya. A legnagyobb, legemberibb indok.