Idézetek a hiányról
Most is suttogom neved a semmibe vágyom szégyenlősen titkolt két sóhaj közül kirobbanó érzelmeidre zsigerig izgató szavaidra szidj össze rendíts meg mindegy csak szólj hozzám nem bírok nélküled létezni lenni élni.
A hiány érzése összenyomja az ember mellkasát, és levegőt se tud venni miatta. Minden összeomlik kívül és belül, ami addig szilárd volt, és az ember azt hitte, lehet rá építeni.
Egy nő sosem a létével csábít, hanem a férfiban keltett hiánnyal, azzal az őrületes testi és lelki szomjúsággal, amely a másikban támad.
Senki sem vágyik arra, amit folyton elérhet, ami nemcsak mindig mellette, de konkrétan a nyakában van. Néhány nap a másik nélkül gyakran a hosszú távú kapcsolatokban is felpiszkálja a vágyat, a szenvedélyt, hiszen ilyenkor van lehetőségünk megélni azt, hogy mit is jelent nekünk valójában a másik.
A szerelem (...) egyfajta függőség, éppen olyan, mint cigarettázni vagy kokaint használni, csak ebben az esetben a jutalom nem a drog, hanem a másik személye. Attól azonban, hogy a másik elérhetetlen lesz, hogy a jutalom megszűnik, az agyi jutalmazórendszer még aktív marad, mi pedig továbbra is akarjuk, sóvárgunk utána, vágyunk rá.
Ahogy a csillagok vágynak az éj után, mert csak így látható, ha velük ragyog az ég, én is úgy várlak még, ne legyen reggel, mert kiolt a fény.
Most már mindennek vége Tündérregénknek vége Eltünt az árnyerdő éke, lomb virág Lelkünkben az erdők sűrűje és a lomb láttalak fényalak.
Néha a dolgok, amiket természetesnek veszünk, eltűnnek, és azokat aztán nem kapjuk vissza.
Megépítem a magam fészkét, és a rólad álmodozás puha pihéivel bélelem ki.
Ha mégis találkoznánk, elmondanám, ami egy ideje foglalkoztat: hogy az éjszaka csak a bolygó ránk vetülő árnyéka, hogy az emléked is, mint a ritka légkör: még bőven meg lehet fulladni benne.
Ha nincsen időd megszeretni, akkor nem fájhat majd a hiánya sem. Hogyan hiányozhat az, ami soha nem is volt a miénk? Hogyan hiányozhat az, amit nem is ismerhetünk?
Olyan rég nem láttalak, hogy úgy érzem, bármit mondok, annak sziporkázónak vagy fontosnak kell lennie.
Amíg együtt voltunk, csak annyinak tűntél, akár a szervezetbe fecskendezett legyengített vírus, alaposan kitanult az immunrendszerem. Nem gondoltam volna, hogy majd hiányod, mint jelenléted mutációja, mégis leterít.
Csak akkor gyújtasz fényt, ha már besötétedett, Csak akkor hiányzik a Nap, ha már havazni kezd, Csak akkor tudod, hogy szereted, ha elengeded.
Bennem édes hárfahangra már csak mélabú fogan... Mért a dal, ha úgyse hallja az, ki rég oly messze van?
Facebook
Pinterest