Idézetek a halálról
A halál ott ül minden asztal mellett a kávéházakban, és beleszól minden beszélgetésbe.
A halál tiszteletre méltó, mint az élet bölcsője, mint a megújulás anyaméhe. De ha elválasztjuk az élettől, kísértetté válik, torzképpé, vagy még annál is rosszabbá. Mert a halál, mint önálló szellemi hatalom, rendkívül léha hatalom, bűnös vonzereje kétségtelenül igen nagy, ámde a vele tartás éppoly kétségtelenül az emberi szellem legszörnyebb eltévelyedését jelenti.
A halál egyetlen egészséges és nemes, amellett egyetlen igazán vallásos felfogása, ha az élet alkotórészének és tartozékának, szent feltételének tekintjük és érezzük, és nem választjuk el tőle, nem állítjuk vele ellentétbe, és nem játsszuk ki ellene alávaló módon, mert az ellenkezője lenne mindennek, ami egészséges, nemes, értelmes és vallásos.
Minden megszokássá válik! Csak a tulajdon halálunk nem.
Az egyetlen, amiben minden más halandóval osztozol, a halál.
A halál ellen küzdöttek, amely ügyes, hatalmas, és könyörtelen ellenfél.
Hitte, hogy az univerzum a halál országa, ahol az élet számít természetellenesnek és borzalmasnak, hiszen a világegyetem számtalan, terméketlen, sivár bolygóval teli hely, amely nem Isten teremtő erejének a testamentuma, hanem az ő meddő képzeletéé, és mindez a sötétség erőinek dicsőségét hirdeti, amelyek felsorakoztak ellene. A világegyetem egymás mellett létező két valóság – élet és halál – közül az élet volt a kisebb és a kevésbé lényeges. Az élet országának polgáraként az ember életét behatárolják az évek, hónapok, hetek, napok, órák. De a halál birodalmában minden ember halhatatlan.
Agya tudomásul vette a halál közeledtét, míg a szíve makacsul ragaszkodott a halhatatlansághoz.
Ha nap mint nap szembesülünk a halállal, akkor az alázatra tanít.
Nem is tudom, mi a borzasztóbb: minden barátunkat túlélni, vagy előbb meghalni, mint ők.
Elsüllyedek Elkeseredésem tavában Fulladozom, Nyakam körül saját kezem. Haldoklom. Lelkem tovaillan, testem elenyészik. Nem öngyilkosság ez. Gyilkosságnak vélem, Az általatok teremtett világ okozza halálomat.
Nem annyira a haláltól kellene félnünk, hanem attól, hogy még el sem kezdtünk élni.
A halálnak nincs romantikája, de mégis húz magához, Úgy várok rá, mint arra, mikor ajkam ér a szádhoz. Menny vagy pokol, könyörgöm, vegyél magadhoz, kérlek, Nincs más vágyam, mint hogy boldogan nyugovóra térjek végleg.
- A biztos halálba mennek. - A halál mindig biztos.
Mikor a teve elfárad, és gyilkosan tűz a nap, s közel és távol sehol egy oázis, a halál maga a megváltás. Az élet körforgása. Tökéletes. Az életben a halál a legjobb, hiszen az élők csak akkor találnak nyugalmat.
Facebook
Pinterest