Idézetek a halálról
Ájult közönnyel nézlek. Hová a váll, mely tündökölt, nyoma a tündöklésnek? Zavartan tesz-vesz a kezem az üres levegőben. Te volnál, kit megöltek és én lennék, ki megöltem?
A mérget, meg a tőrt, meg a golyót az én kezeim sosem érik el. Az én halálom: százszoros halál! Az én halálom az, hogy élni kell!...
Egy orvosnak tudnia kell, mikor hagyja, hogy egy ember méltósággal haljon meg.
Egy katonának soha nem lenne szabad látnia azoknak az embereknek a holttestét, akiket megölnek a csatában.
Egyszer egy nagy teremben jártam. Fehérek voltak a falak, az ágyak meg az emberek. Nagy volt a csönd, és lábujjhelyen jártam, hogy meg ne zavarjam. Az ablak előtt is volt ágy, oda leültem. Kint a kertben sárgultak a levelek, és a nyitott ablakon át láttam, hogy egy szellő beszökik. Körbefutott a termen, aztán megcsókolta az anyámat. Az ősz küldte be, a szememmel láttam. Akkor ő, mint most a tér, elhalványodott, és becsukta a szemét.
Csak a halottak nem térnek vissza soha többé.
A halálra önző módon nézünk, mint: "Az a srác meghalt. Ó, olyan szomorú!" Miért szomorú? Távol van ettől a sok rossz dologtól, ami itt a Földön van. Úgy értem, a legrosszabb esetben csak valami csöndes helyen van, semmi nincs. A legjobb esetben egy angyal, vagy egy lélek valahol. Mi annyira rossz abban?
Nem hiszek a valóságban, ezért gúnyt űzök a halálból és a szenvedésből, hogy megfosszam attól a félelmetes hatalomtól, amellyel az emberiség felruházta őket.
A halálban a hogyan a titok.
Ebben a nagy bizonytalanságban bizonyos vagyok abban, hogy gyarlóságunk felszíni rétege alatt az emberek jók akarnak lenni, és azt akarják, hogy szeressék őket. Valójában legtöbb bűnük nem egyéb, mint kísérlet arra, hogy rövidebb úton jussanak szeretethez. Amikor az ember a halál küszöbére ér - akármilyen képességekkel, lángelmével, befolyással rendelkezett is -, ha halálos ágyán nem veszi körül szeretet, akkor élete merő kudarc volt, és halála hideg borzalom. Én úgy gondolom, ha nekem vagy neked választanunk kellene a gondolat vagy cselekvés két útja között, a halálunkra kellene gondolnunk, és igyekeznünk kellene úgy élni, hogy halálunknak ne örüljön a világ.
Mikor végül mindannyian eltávozunk, senki más nem marad itt, csak a halál, és az ő napjai is meg lesznek számlálva. Ott áll majd az úton, és nem lesz semmi dolga, és nem lesz senki, akivel bármit tehetne.
Ahol az ember nem tud életben maradni, ott az istenek se boldogulnak.
- Mit csinálnál, ha meghalnék? - Ha meghalnál, én is meg akarnék halni. - Hogy velem lehess? - Igen. Hogy veled lehessek.
Megtörténhet, hogy egy lélek hussan el valamelyik élő ember mellett, finoman megérinti a vállán vagy a karján, és folytatja útját a mennyek felé.
Senki sem "senki". - Ne félj, azért nem marad a helyeden lyuk.
Facebook
Pinterest