Idézetek a halálról
A mártírhalál a legbiztosabb út a mennyországba.
Mai napig bennem él a kép, amint egy alig 10 éves kisfiú, akinek jobb lába hiányzott, vonszolja maga után halott édesanyját, de azt sem tudom elfelejteni, amint húscafatokat mosok le az arcomról, amik az alig száz méterre tőlem levő embercsoportba belecsapódó bomba eredményeként kerültek rám. Talán fel sem fogtam akkoriban, hogy mi is történik velem igazából. Néztem a vérben kúszó gyerekeket, néztem a rémült arccal rohanó anyákat, akik halott csecsemőket szorítanak mellkasukhoz, és néztem Azazit, amint könnyes szemmel, verítékben úszó karokkal próbálja meg amputálni egy alig 6 éves kislány lábát. Ez lenne a világ? – tettem fel magamban a kérdést.
Ott, ahol most van, a végtelen térben és időben, a világűrben és semmiségben, valahol a Vénusz és Szíriusz között, már boldog.
Csak a halált adják ingyen.
Aki úrrá lesz az élet-vágyon, orrszarvútól, tigristől nem fél, sem harcban a fegyveres katonától. Az orrszarvú nem döfi beléje szarvát, a tigris nem vágja beléje karmát, nem sebzi meg a katona kardja. Miért? Mert a halálnak nincs rajta hatalma.
Az ifjúság sohasem egészen emberi. Nem is lehet, mert a fiatalok nem hiszik el, hogy meg fognak halni, s még kevésbé azt, hogy nem természetes halállal fognak meghalni, ami pedig gyakran előfordul.
Mi más a halál, mint áldozat az idő és a végtelenség oltárán?
Jó éjszakát!... nem kelt föl titeket sem más, Majd csak az itéletnapi trombitálás! Élete gyertyáját soknak eloltátok, Küldök én örökös éjszakát reátok.
Azt hiszem a halál csak egy hosszú álom, és mostanában úgyse tudtam kialudni magam.
Ki itt belépsz, tudd: m i n d e n k i: bejárat egy ki-már-sohába.
Amikor meghal valaki, azonnal megjelennek a rokonok, mintha mágnesként vonzaná őket a halál izgalma.
Akármilyen csodás hajnal ragyogja is be az ember életét, a végén éppen úgy koporsóba szegelik, és gödörbe dobják.
Az ember halhatatlanságát látni az anyag átváltozásában ugyanolyan különc esztelenség, mint ragyogó jövőt jósolni a hegedű tokjának, miután a benn levő drága hangszer eltört és hasznavehetetlenné vált.
Az élet nem arra való, hogy élvezzük, hanem hogy átessünk rajta és befejezzük.
A kivégzés azonnal öl, az életfogytiglani börtön pedig lassan.
Facebook
Pinterest