Idézetek a filozófiáról
Jó, ha az ember úgy elmélkedhet, hogy nem szorongatják a mindennapi lét nehézségei.
Elég csak egyszer megtapasztalni, hogy az ember éles fényben is vak lehet, és láthat a sötétben is, és máris el kell gondolkodnunk a látás mibenlétében.
Soha semmi nem múlik el, semmin nem vagyunk sose túl, semmit nem lehet kikerülni, semmi fontosat, semmi nem formai kérdés, minthogy minden az; a megváltás sosem valamiféle megoldás.
Ha valaki az igazságot és a törvényszerűséget keresi, nem tehet különbséget kicsiny és nagy problémák között. Aki a kicsiny dolgokban nem veszi komolyan az igazságot, abban az emberben nagy dolgokkal kapcsolatban sem bízhatunk meg.
Vannak, akik helyes következtetéseket vonnak le a csekély számú alaptételből, ez az egyik fajtája a helyes gondolkodásnak.
Az erőszak - bárhol fordul is elő a világon, s akár egyes emberek, akár többek gyakorolták egymás között megosztva - a zsarnok erőszak, amely csak önmagán és önkényen keresztül írja elő az utat a belátáshoz minden más felismerés számára, s a cselekvések számára a boldogsághoz, az ilyen erőszak, amely csak törvényeket szab, de a maga számára nem ismer törvényt, s önistenítéssel sérti meg a legszentebb jogokat, ez az erőszak soha és sehol nem adott valódi igazságot és igazi jólétet az embereknek. Ellenben sok jó származott az erőszakkal szemben támadt ellenállásból: a szabadság ősszelleméből...
Ami földi, terhemre van. Végtelenül terhemre. Semmi sem kínoz jobban, mint testi szükségletem: a meleg szoba, a ruha, az étel, főként az étel, az éhség. Nehéz rabság. A test rabjának lenni.
Az emberi test minden egyes élete megismétli a milliónyi évek során való fejlődést, az őssejttől a mai emberformáig. Mint ahogy a béka, a pillangó és minden egyéb állat teste is megismétli. Hát aztán az ember mostani teste volna a végső pont? A végtelenségben nem lehet semmi véges. A mozgás örök, tehát a fejlődés is örök.
A filozófia soha nem volt és soha nem is lesz tudomány.
A gondolat erősebb, mint az ember, s inkább végzete az embernek a gondolat, mint a gondolatnak az ember.
Aki teljesen ateista, az a legteljesebb hithez vezető lépcső utolsó előtti fokán áll (aztán vagy túllép rajta, vagy nem), de a közönyösnek nincs semmilyen hite, legfeljebb a gyarló félelme, az is ritkán: csak ha érzelmes az illető.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
A főemlős gondolkodik, és a gondolkodás révén marad életben. E mögött a gondolkodás mögött van valami, ami a sejtekből ered, és ez az emberi aggodalom a faj iránt. Ezt néha elrejtik, falak mögé zárják, vagy korlátok mögé rekesztik.
Kiváltságból arrogancia lesz. Az arrogancia pedig az igazságtalanság melegágya. Ebből csíráznak ki a romlás magjai.
A "szocializmus" semmivel sem gonoszabb szó, mint a "kereszténység". A szocializmusból ugyanúgy nem következik Joszif Sztálin meg a titkosrendőrség meg a templomok bezárása, mint ahogy a kereszténység sem áll ok-okozati viszonyban a spanyol inkvizícióval. (...) A szocializmus és a kereszténység egyaránt egy olyan társadalmat ír elő, mely a mellett az alapelv mellett kötelezi el magát, hogy minden férfi, nő és gyermek egyenlőnek teremtetett, és hogy senkinek sem lenne szabad éheznie.
Amint ingoványos talajra érkezünk, elvekről beszélünk.
Facebook
Pinterest