Idézetek a filozófiáról
Szükségem van egy saját, egyszemélyes világnézetre. Hogy súgjon, amikor döntenem kell. Szükségem van rá, hogy az ellenálló képességem edzésben legyen, és a veszélyeket túléljem. A saját világnézet elidegeníthetetlen magántulajdonom. Nem lehet kisajátítani, nem lehet államosítani. Biztosabb befektetés, mint egy öröklakás. Civilizált embernek ugyanúgy szüksége van egy saját világnézetre, ahogy egy saját névre, fogkefére és dolgozószobára. Akinek nincs, az szegény. Ahhoz, hogy saját világnézetem legyen, nem kell filozófusnak lennem. Nem csináltathatom meg mással, hogy magamat tehermentesítsem, ahogy a szerelmemet és a halálomat sem háríthatom át másra. Nem olvashatom ki egy bizonyos könyvből, inkább a saját döntéseimből.
Nem azért vagyok, mert gondolkozom, és nem azért gondolkozom, mert vagyok, hanem egyszerűen gondolkozva vagyok vagy létezve gondolkodom.
Az Egy iránti szeretet barbárság: mert az összes többi rovására gyakorolják. Az Isten iránti szeretet is.
Ha otthagyjuk az illatunkat, amikor kimegyünk egy szobából, valami a lelkünkből is itt kell, hogy maradjon, amikor itt hagyjuk az életet, nem?
Nincs egyértelmű megfeleltetés a megfigyelt dolgok és a kijelentések között. A legegyszerűbb megfigyelések leírásaiba is feltételezések és előítéletek lopódznak be.
Az amorális szót, ahogyan én értem, a céltalannal lehetne helyettesíteni. Olyasmi, hogy ide-oda hányódni, minden értelem nélkül. Ezt nevezem én a morál hiányának.
Elég volna megfejtenünk az Embert, hogy megfejtsük a Mindenséget - mint ahogy a Mindenség megfejthetetlen marad mindaddig, amíg nem sikerül megfelelő módon elhelyeznünk benne az Embert, mindenestül, torzítás nélkül, - a teljes Embert, vagyis nem csak testrészeivel, hanem gondolkodásával együtt.
A nagy filozófusok sosem törnek a más vagyonára, és nem ismerik az irigység érzését. Ám van egy másik fogyatékosságuk (...). Felfedezéseiket nem tudják eltitkolni az emberiség elől, ezzel aztán tetemes kárt okoznak neki.
Ha egyszer elolvastuk, hogy valakit megöltek, kiraboltak, vagy baleset áldozata lett, hogy leégett egy ház, zátonyra futott egy hajó, vagy a gőzös kazánja felrobbant, vagy a Nyugati Vasútvonalon elgázoltak egy tehenet, vagy agyonlőttek egy veszett kutyát, vagy tél derekán szöcskék jelentek meg a vidéken, akkor ezzel már beérhetjük, több hasonló hírt nem kell elolvasnunk. Ha tisztában vagyunk az elvvel, minek szaporítsuk a példákat? A filozófus szemében minden újság pletyka, s aki kiadja, aki elolvassa, megannyi teázgató vénasszony.
Minden jelenség (...) kettős funkcióval bír: mozgósító és fékező funkcióval. Csak az a kérdés, hogy az adott pillanatban melyik funkció jön mozgásba elsősorban: a mozgósító vagy a fékező funkció. Ha a külső irritáció a mozgósító funkciót hozza mozgásba - az egész jelenség csupa robbanékonyság lesz, előrelendül, ha viszont az irritáló hatás a fékező funkciót éri, így az egész jelenség, hogy úgy mondjam, összehúzódik, beszűkül.
Ha kapcsolatba akarsz kerülni a dolgok valóságával, az első, amit meg kell értened, hogy minden eszmény, minden fogalom eltorzítja a valóságot, és akadályozza annak megpillantását. A fogalom nem a valóság, a "bor" - fogalom még nem a bor, a "nő" - fogalom nem a nő.
Gondolkodtál már azon (...), hogy a túl sok válasz éppen annyit ér, mintha egyáltalán nem lenne válasz?
A filozofálás cselekvés, de nem csak cselekvés, hanem egyúttal önmagunk állandó szemlélése is e cselekvés közben.
Friedrich Wilhelm Joseph von Schelling
Tavasz, nyár, ősz, tél, öröm, bánat, szerelem, gyűlölet, születés, élet, halál. Minden mindegy.
A fejben a tudás és a cselekvés két különböző dolog. A szívben a tudás: cselekvés. Szókratész azt mondja, hogy a tudás erény; de évszázadokon át senki sem értette, hogy mit akar ezzel mondani. Még a tanítványai - Platón és Arisztotelész - sem helyesen értelmezték ezt az állítását. Amikor Szókratész azt mondja, hogy a tudás erény, akkor ő ezt úgy érti, hogy olyan módon hallasz és értesz meg valamit, hogy a megértés pillanatától kezdve egyszerűen nem is tudsz másképp cselekedni.