Idézetek a filozófiáról
Mulandó minden, buborék és pára, Ne adj, ne hajts a szerencse szavára. Jólét, öröm: árnyék a tenger habján, Ujjong a kapzsi téves hitet vallván.
Az a sok kérdés... mi az élet értelme, miért vagyunk a világon... nos, szerintem nem kell felsőbb titkokat keresni.
A matematikai gondolkodásban a szavakat majdnem haszontalannak találom. Más típusú gondolkodás, mint esetleg a filozofálás, úgy látszik, sokkal jobban alkalmas a szóbeli kifejezésre. Talán ezért az a véleménye oly sok filozófusnak, hogy a nyelv lényeges az intelligens vagy tudatos gondolkodáshoz.
Ahhoz, hogy egy szubsztanciát vagy ideát megismerjünk, kételkednünk kell benne, a kételkedés pedig annyit tesz, hogy végességükben fogjuk föl azokat a tulajdonságokat, amelyek valóban "magában a dologban" vannak, vagy pedig "magától a dologtól", vagy valamitől, vagy a semmitől valók.
"Megismerhetjük-e" ténylegesen a világmindenséget? Ugyan, hiszen a kínai negyedben is alig ismeri ki magát az ember!
- Annyiszor bebizonyítottad, hogy a lélek halhatatlan! - Az hát! Elméletben. Tudod, így áll a dolog a filozófiával: mihelyt kilépsz az iskolából, mindjárt nem működik.
A halál a nemlét állapota. Ami nincs, az nem létezik. Tehát a halál nem létezik. Csak az igazság létezik. Az igazság és a szépség. A kettő egymással felcserélhető, de egymás aspektusai.
Az ember szabadon választja meg sorsát, s mindaddig nem értheti a létet igazán, míg fel nem ismeri, hogy a halál része az életnek.
Az emberi tudat az evolúció tragikus ballépése. Túl öntudatosak lettünk, ezáltal elszigetelődünk a természettől. A természet törvénye szerint nem lenne szabad léteznünk. Ez a kőkemény valóság.
Sablonok vagyunk mind, (...) a forgatókönyvet rég megírták, sőt agyonjátszották, mire mi megcsípjük a szerepet.
Ha az állatok maguk szeretnének étellé válni, akkor okés, ha megesszük őket?
Soha nem szabad lemondanunk arról a feltételezésről, hogy a dolgoknak van logikája!
Semmi nem vész el nyomtalanul, mivel a nincsnek ugyanúgy megvan a rendszere, mint annak, ami létezik.
A rend szeretete a létezés fele, így hát a rend szeretete a szimmetria szeretete, a szimmetria szeretete pedig emlékezés az örökkévalóságra.
- Mi a van? - Van. - Mi a volt? - Van, de te azt hiszed, hogy már nincs. - Mi a lesz? - Van, de te azt hiszed, hogy még nincs.
Facebook
Pinterest