Idézetek a filozófiáról
Amit a filozófusok nem látnak, azt látja a szegény lélek.
Ahol filozófusok vannak, ott kotró vájta lyukak vannak, ott örvény keletkezik! A nagyok aranyat kotornak a gödörből, a kicsik csak homokot; az egész kicsik azonban csak azért csinálják, mert éppen örököltek egy kotrógépet, ezek csinálják azonban a legszenvedélyesebben.
Ahhoz, hogy a vallás elfogadható legyen a tudomány számára, fontos megvizsgálni annak a hipotézisét, hogy a természetben egy Intelligencia működik. Az intelligens Isten melletti bizonyítékokról szóló vita olyan régi, mint maga a filozófia. A tervezettségre alapozó érv bár közhelyszerű, soha nem sikerült igazán megcáfolni azt. Ellenkezőleg, ahogy egyre többet ismerünk meg a világból, annak a valószínűsége, hogy az véletlenszerű folyamatok révén jött létre, egyre távolabbi, olyannyira, hogy kevés tudományos gondolkodó állna ki ma egy ateista hozzáállás mellett.
Ha van életfilozófiám, az az, hogy a kicsi, a nem igazán fontos dolgokat félreteszem és csak a nagy, a jó ügyekre figyelek. Szeretek nagyokat harapni. Eddig még nem tört bele a fogam.
A tudatosság napfényében minden egyes gondolat, minden egyes cselekedet szent.
Egy tudósnak megvan a saját elképzelése a világról, vannak olyan meggyőződései, amiket nem tud bizonyítani. Egy jó tudós ilyenkor úgy fogalmaz, hogy "nézd, szerintem ez így van, de nem tudom minden kétséget kizáróan igazolni".
Ahhoz, hogy lássuk valaminek az okát, a hatását kell tanulmányoznunk.
Ha épp egy bizonyos irányba halad, olyan irányba, amelyben egyáltalán nem leli örömét, akkor elég, ha ugrik egyet, hogy változtasson ezen az irányon. De mivel a rezgés csak nagyon kicsi, nem lehet azonnal érezni a hatását, ám ha közben belenézhetne a jövőbe, akkor látná, mennyire más az a jövő, amelyben nem ugrott föl. Az élet ezekből a kis ugrásokból áll.
Ahhoz, hogy az ember egyedül élhessen, állatnak vagy istennek kell lennie - mondja Arisztotelész. A harmadik esetet nem említi, amikor az embernek mindkettőnek kell lennie - vagyis filozófusnak.
Ha a determinizmus igaz, akkor a jövő meg van határozva, ide értve minden jövőbeli gondolatunkat és cselekedetünket. És ha az ok-okozati törvények a kvantummechanikának vagy valami másnak köszönhetően a véletlennek is szerepet adnak, akkor sem mi határozzuk meg, hogy mi történjen. Nincs a kettőnek olyan kombinációja, ami kompatibilis lenne a szabad akarat népszerű elképzelésével.
A barátság nem létszükséglet, mint ahogyan nem az a filozófia és a művészet sem. Értéktelen a létfenntartás szempontjából, ugyanakkor egyike azon dolgoknak, amelyek értelmet adnak a létfenntartásnak.
Ez az élet egyik alaphelyzete. Mennyi ideig keresünk valamit, amiről azt gondoljuk, itt kell lennie? Legyen ez akár annyira konkrét, mint a padló a lábunk alatt, egy fiókkulcs, vagy elvontabb, amilyen az elégedettség vagy az öröm.
Csak egyetlen igazán komoly filozófiai kérdés van: az öngyilkosság. Ha meg tudjuk ítélni, hogy érdemes-e leélni az életet, akkor választ is adtunk a filozófia alapkérdésére.
Ha a természet mindentudó alkotója tudta volna, hogy művének tanulmányozása arra készteti az embereket, hogy kételkedjenek a létezésében és tulajdonságaiban, biztosan nem adott volna ilyen sok lehetőséget a természet tanulmányozására.
Lehet, hogy az egész világ kétfajta emberből áll - nevelőkből és alárendeltekből, azokból, akik bölcs intelmekkel irányítanak, és azokból, akik örömmel engedelmeskednek? És az egész élet nem más, mint valami vergődés a két véglet között, egyik szerepből a másikba, egyik rabságból a másikba? Gyermek és szülő, főnök és alárendelt.
Facebook
Pinterest